Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

A város megismerésének története (Ikvai Nándor)

szolgál, amint ezt a születése 80. évfordulójára rendezett emlékülés és kiállítás, valamint a róla szóló cikk (Studia 1. kötet) is bizonyítja. A tervszerű és tudatos helytörténetírás, a jeles gimnáziumi elődök munkájára épülve a személyileg is megerősödött, új szellemű múzeumi munkában jelentkezik. 1969. január 5-én nyílt meg a múzeum első, a várostörténet egészét a pillanatnyi ismeretek szintjén bemutató állandó kiállítása, a „Ceglédi Évszázadok". Alapos dokumentációja, következetes kronológiája újszerű megvilágításba helyezte főleg a város újkortörténetét, a századforduló utáni eseménytörténetet. Figyelmet érdemel a múzeum néhány „tanulmányszintű" időszaki kiállítása, amelyet rendszerint előadás kísért és nem egy témából önálló tanulmány is született. 1959-ben a Tanácsköztársaság évfordulójára bemutatott kiállításon veszik számba először az emlékeket és a még élő emlékezőket is. Ugyanez történik a 20., 25., 30., 35. felszabadulási évfordulók kiállításaival is, amelyeknek egy része a fejlődést illusztrálja, de mindig felbukkan jó néhány ismeretlen dokumentum is. 1961-ben két kis tárlóban állítottak ki olyan kis témát, mint „Cegléd zeneszerzői". Az 1964nben bemutatott „Régi Cegléd" kiállítás már előkészülete az új állandónak és számba veszi a múzeum történeti anyagát és újabb szerzeményeit. Ugyanezt az előkészületet célozta az 1966. évi „Homoki kultúra 120 éve" kiállítás is, amely a szőlő- és gyümölcstermesztés múltját, kimagasló helyi eredményeit, továbbá az agrároktatás helyi anyagát (Szőkehalom) először összegezte. 1970-ben az említett Braun Soma-emlékkiállítás és -ülés hozott felszínre új dokumentumokat a neves politikus és a város forradalmi múltjából. Újszerű és a kutatás számára is hasznosítható ismereteket nyújtott a „Dózsa és kora; parasztélet a XVI. században" c. múzeumi tárgyi anyagot bőven felsorakoztató kiállítás. De emlékkiállítás összegezte a kórház százéves működését (1974), a felszabadulás utáni városi sportéletet (1975). 1976-ban először került a nyilvánosság elé a Pest megyei Levéltár Nagykőrösi Fiókjában őrzött „ceglédi levéltár" válogatott szép anyaga, felhíva a figyelmet a kutatás lehetőségeire. De gyarapították a helyismeretet olyan témák is, mint a 60 éves ceglédi Vasutas Dalkar kamarakiállítása (1979) vagy a ceglédi színjátszás múltját idéző, az I860—1910 közötti színházi plakátok bemutatója. A legutóbbi időszak egyik legsikeresebb kiállítása „A ceglédi nyomdaipar története és a Sárik Nyomda" című tárlat volt, ahol a helyben készült nyomtatványokon kívül a használati eszközök, technikák és eljárások is tanulmányozhatók voltak. Az elsorolt állandó és időszaki kiállítások és előadássorozatok előkészületei eredményeként láttak zömében napvilágot a múzeum kiadványsorozatában, az 1957-ben megindult Ceglédi Füzetek. A kötet irodalmában részletesen felsoroljuk őket. Itt, a gondolatmenet folytatásaként említjük meg, hogy ebben a sorozatban jelent meg pl. Éri István: Cegléd és Nyársapát határvillongásait bemutató, a késő középkort tárgyaló tanulmánya (CF. 4.), Nagy Dezső: Ceglédi Tanácshatalom (CF. 7.), Ceglédi földmunkásmozgalom (CF. 10.) témakörű írásai a már említett bibliográfián túl (CF. 9.). Pataki Ferenc a város felszabadulása történetét adta közre (CF. 14.), Farkas József a Várkonyi-kiállítás részbeni eredményeként a földmunkásvezér portréját (CF. 15.), Petróci Sándor a város település- és népességtörténetét dolgozta fel (CF. 11.), részletesen elemezve a két beltelkes halmazos településű városkép alakulását, a népesség változásait. A múzeum 50 éves jubileumára kiadott kötet (CF. 16—17.) nem csupán az intézmény, hanem inkább a tudományszakok fejlődését, a gyűjtemények mennyiségi és minőségi alakulását, a helytörténet múzeumon belüli feldolgozási szintjét és lehe10