Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

V. A város fejlődése a felszabadulás után - 4. A város szocialista mezőgazdasága (Mosolygó László)

jet Barátság és a Kossuth Termgelőszö vetkezet növénytermesztő típusúnak (a növénytermesztés aránya 60—70%), a Lenin Termelőszövetkezet növénytermesztő-állattenyésztő típusúnak tekinthető (a növénytermesztés aránya 50%). b) A földhasznosítás szerkezete A földhasznosítás szerkezete a 70-es évtizedben jelentős mértékben átalakult. A változás egyik szembetűnő jeilegzetességie az intenzív művelési ágak nagyarányú csökkenése. 1972-höz viszonyítva 1979-re a kert és a gyümölcsös 51,9%-ára, a szőlő még ennél is nagyobb mentékben 36,3%-ára csökkent. Jóval kisebb arányú csökkenés jellemezte a rétet és a legelőt, s a termőterületen belül csak a szántó és az erdő területe növekedett. A szántónál az említett időszakban csekély 1,3%-os növekedés regisztrálható, több maint hatszorosára nőtt viszont iaz erdő területe. A földhasznosítás szerkezetének átalakulása egyértelműéül extenzív irányú volt. A földhasznosítás jelenlegi szerkezetében (8. táblázat) a szántó dominál, aránya a megyei átlagnál valamivel magasabb. A szántó mellett a legelő emelkedik még ki 15%-os arányával. A szántó legkisebb, a legelő és az erdő legmagasabb .arányával a Kossuth Termelőszövetkezet tűnik ki. A legjobb földeket a legintenzívebb művelési ágak foglalják el. A nádais mint művelési ág kihasználatlanságára utal, hogy a város termelőszövetkezeteiben levő 43 ha-ból 1979ben mindössze 4 ha került vágásra. c) A növénytermesztés A növénytermesztés Cegléd mezőgazdaságának fonitosabb ágazata, az öszszes üzemi termelési értékből 28%-íkal részesedik. Az állattenyésztéssel együtt számított üzemi teninelési értékből 60%-os az aránya, s ennél magasabb arányt a már említett két gazdaságban, a Magyar—Szovjet Barátság és a Kossuth Termelőszövetkezetekben ér el. A növénytermesztés árbevételi

19 .aranya viszont alig haladja meg az állattenyésztését, hiszen a takarmányok túlnyomó része nem válik áruvá. Szántóföldi növénytermesztés A vetésszerkezetben a szálas és lédús takarmányok aránya a legnagyobb (37%), majd a szemes takarmányok, a kenyérnövények és az ipari növények következnek a vetésterületi arány alapján felállított rangsorban (9. 'táblázat). Az árbevételi arány alapján kialakuló sorrend hasonló azzal a lényeges különbséggel, hogy az első helyre a szemes 'takarmányok, az utolsóra pedig a szálas és lédús takarmányok kerülnek. Ez arra utal, hogy míg a szálas és lédús takarmányok döntően belső felhasználásra kerülnek, addig a szemes takarmányok mint árunövények is jelentősek. A vetésszerkezet időbeli alakulását az egyszerűsödés jellemzi. A szántóföldi növénytermesztés specializáltságára jellemző, hogy a hamm legfontosabb növény (kukorica, búza, lucerna) a növénytermesztés összes területének 62%-át foglalja el. Az időbeni alakulást az egyes ágazatok súlyának változása is jellemzi. 1972-höz viszonyítva 1979-re csökkenlt a búza (70%-ra), a rozs (40%-ra), nőtt a szálas és lédús takarmányok, valamint a kukorica és a napraforgó vetésterülete. A kukoricáé másfélszeresére, a napraforgóé csaknem nyolcszorosára. 513