Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
V. A város fejlődése a felszabadulás után - 1. Cegléd társadalmi, gazdasági története a felszabadulástól a fordulat évéig (Boőr László)
• elmúlt év nehézségei nagyok voltak, de a nehézségekkel megküzdöttünk." 15 '' 1 Véleménye szerint ehhez legtöbb segítséget az ipari munkásréteg adott, amely „minden időben megtette kötelességét". Elismeréssel szólt a kisgazdákról is, akik beszolgáltatási kötelezettségeiknek csaknem 100°/(Hban tettek eleget és ez az eredmény országosan is jó. A legnagyobb gondot a közellátás jelentette: 15— 16 000 ellátatlanról kellett rendszeresen gondoskodni, és a város lakosságát kenyérrel ellátni. Az ellátási nehézségek, a megélhetési nehézségek a lakosság legszélesebb rétegét, de elsősorban a jövedelem nélküli vagy csekély terméseredménnyel rendelkező mezőgazdasági népességet érintették. Közülük egy így írt 1946 telén: „Hogyan bírjuk" című cikkében: „Élelem nélkül, ruha, bakancs nélkül kezdjük a küzdelmes munkát... Minden reményünk, minden bizodalmunk az aratás körül összpontosul. De bírjuk-e addig?... Sápadt gyerekek, rongyos ruhájú felnőttek serege kénytelen az aratásra tenni minden tervét." 155 1946 tavaszán a mezőgazdaság kínált munkalehetőséget, főleg a szőlőben és a gyümölcsösben. A napszámbér ekkor már kizárólag termény volt — napi 10—14 liter bor. 156 A lóállomány változatlanul gyenge és a gazdasági munkaeszközök beszerzése is szinte lehetetlen volt. Az ipairi foglalkoztatás — a nyersanyaghiány miatt — gyakorlatilag még nem indult meg és május közepére a mezőgazdasági terménycsere is akadozott, mert a gazdák kifogytak készleteikből. A városnak ekkor átlag 18 300—18 500 ellátatlanról kellett gondoskodnia, részükre havonta és fejenként 4,5 kg kenyeret juttatva. 157 (Ez napi 14 dkg kenyérfejadagot, havi fél kg nullás lisztet jelentett.) Az 1946. január 7-én indult és április 15-ig tartott közétkeztetési akció során 10 569 gyermeknek és 3437 felnőttnek adtak napi egyszeri meleg ételt, és a városnak 570 hadigondozottról kellett gondoskodnia. 158 1946 tavaszán és nyarán a városban a közhangulat nagyon elkeseredett volt. Az elkeseredést növelték az országban lezajló jobboldali megmozdulások, melyeket a ceglédiek közgyűlésen és népgyűléseken is elítéltek. 159 Feszültséget okozott továbbá az 1946 májusában meginduló „B-listázás" is, amelynek alapvető célja a közigazgatási létszám csökkentése, és ezzel egyidejűleg „a közigazgatás megtisztítása" volt. A „B-listázás" a pártok között is feszültséget okozott, melynek során az FKGP helyi vezetői a főispánnál emeltek panaszt. Véleményük szerint Cegléden a B-listázás voltaképpen az ő pártjuk ellen irányult, mert a polgármester csak a Baloldali Blokk pártjainak véleményét hallgatja meg és veszi figyelembe. 160 A főispán a bejelentés kivizsgálásakor nem látott okot a helyi döntések megváltoztatására. Végül is a „B-listázás" a város alkalmazottai közül 73 főt érintett: 10 főt nyugdíjaztak és 63-at minden igény elvesztésével bocsátottak el. 161 Az elbocsátottak többsége kétségtelenül jobboldali beállítottságú volt, így ezt az akciót a Baloldali Blokk pártjainak sikereként kell értékelnünk. A város valamennyi lakosát sújtotta az infláció terjedése. Már 1945 nyarától az év végéig a bankjegyforgalom a 37^szeresére, az árak 85-^zörösére emelkedtek, ugyanakkor a reálbér 1945. július 15-től novemberig az egyharmadára csökkent. 162 A pénz elértéktelenedése következtében 1945 nyarán általánossá vált, hogy a mezőgazdasági munkákért terményben — többnyire gabonában — fizettek, pénzért munkavállaló nemigen akadt. Pl. a részaratás árai voltak: „bennkoszton" a termés kilencede, „magakoszton" a termés nyolcada. 163 1946 márciusában jelenti a polgármester, hogy már csak a cserekereskedelemből lehet megélni, a ruházati cikkek beszerzése kétkezi munkás számára lehetetlen. 164 443