Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

V. A város fejlődése a felszabadulás után - 1. Cegléd társadalmi, gazdasági története a felszabadulástól a fordulat évéig (Boőr László)

V. A VAROS FEJLŐDÉSE A FELSZABADULÁS UTÁN 1. CEGLÉD TÁRSADALMA, GAZDASÁGI TÖRTÉNETE A FELSZABADULÁSTÓL A FORDULAT ÉVÉIG [ A) AZ ÉLET MEGINDULÁSA ÉS A DEMOKRATIKUS ÁTALAKULÁS KEZDETEI a) Az új élet kezdete Cegléd városa 1944. november 4-én szabadult fel. A város ekkor már túl volt történetének egyik legkomorabb időszakán. 1944 augusztusában és szeptemberében több bombatámadás érte, megismertetve a lakossággal a háború közvetlen pusztításait, állandó életveszedelmeit. A iront közeledtével a mindennapi élet is egyre nehezebbé vált. A rendszeres katonai behívások a férfilakosság nagy részét elvitték a városból, és októberben sor került a leventékre is. Szeptember 12-én a városi önkormányzat is megszűnt, a városi képviselő-testület működését — a hadi helyzietre hivatkozva — felfüggesztették. A város irányítása így teljes egészében a július elején kinevezett, helyi ismeretekkel egyáltalán nem rendelkező polgármester kezébe került, (Sárkány Gyula — aki több mint 2 évtizedig állt a város igazgatásának élén — június 31-el eltávozott a városból. Az új polgármester dr. Osváth Gábor lett.) A bombázások elől a város lakossága a külterületre menekült, fokozva ezzel a bizonytalanságot és a felfordulást, az üresen hagyott lakásokat a sorsukra hagyva. A félelmet és zavart növelték az egyre-másra megjelenő kiürítési parancsok. Ezek szerint a lakosságnak Szalkszentmártonba, a hivatali hatóságoknak pedig Vácra kellett volna áttelepülnie. A város vezetői közül a polgármester és a rendőrparancsnok november 2-án hagyták el Ceglédet. Már ezen a napon híre érkezett a szomszéd Nagykőrös felszabadulásának, amely riadalom helyett most már beletörődöttséget, egyfajta fásultságot váltott ki a rémhírektől megfélemlített, a háború pusztítását közvetlenül érző ceglédi lakosságból. Ilyen nyomott légkörben, bizonytalanságban és félelemben következett be 1944. november 4-e, a város katonai felszabadításának napja. A városháza udvarán délután 4 óra tájban jelentek meg a vörös csillagos szovjet katonák. A pincékben levő emberek lassan feljöttek rejtekhelyükről, és döbbenten látták a város háborús sérüléseit, döbbenten látták a kifosztott, romba dőlt várost, az elnéptelenedett utcákat, a kifosztott üzleteket, a 25 éves Horthy-rendszer szomorú örökségét. A front, s vele együtt a harcoló szovjet katonaság nagy része november 5-én továbbvonult. A legfelsőbb szovjet katonai parancsnokság a város élére katonai vezetőt nevezett ki, akinek legfontosabb feladata az új élet megindítása, az elmenekült, szétesett közigazgatás megszervezése volt. így rövidesen hirdetmények jelentek meg, amelyek a lakosság nyugalmának megőrzésére, a munka felvételére és a szovjet hadsereg iránti barátságra szólítottak fel. Már ekkor leszögezték a szovjet kiáltványok: „Magyarok! Semmi okotok a félelemre. 421