Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 7. A város és környéke munkásmozgalma 1919–1944 (Nagy Dezső)

lálától a város képviselője és díszpolgára volt, „ünnepélyesen" megfosztották díszpolgárságától. Gombos, volt polgármester rövidesen válaszolt a közgyűlés meghívására és szenvedéseire hivatkozva nem fogadta el a polgármesteri megbízatásit. Sajnálattal vették tudomásul: utcát nevezték el róla és arcképét megfestették a közgyűlési terem számára.

6 A helyi lapok gúnyos hangon írtak a direktórium városi lapjáról a Népakaratról; közlik egyes, szerintük „vérlázító" cikkeit — melyek később vádiratként szerepeltek a kommunista perekben —, és támadták e forradalmi lap szerkesztőjét, Neményi Mátyást. A helyi Sárik-nyomda kirakatában kifüggesztették Urbán Pál, a helyi munkásmozgalom évtizedeken át volt vezetőjének fényképét, aki a Tanácsköztársaság ideje alatt Pest vármegye direktóriumának elnökhelyettese volt és gyalázkodó feliratokkal látták el.

7 A városi hatóságok részéről mozgalom indult iá Vörös Hadsereg fogságba esett katonáinak hazaengedésére; bizonyára azon meggondolásból, hogy ne kelljen etetni a város költségén a sok ezer befogdtttait. És szükség volt a hiányzó munkaerőre is. Traub József polgármester-lhelyettes vezetésével küldöttség kereste fel október végén Anastasiu parancsnokló román tábornokot, azzal a kéréssel, hogy a városban fogva tartott vöröskatonákat engedjék haza családjaikhoz. A küldöttség kérését Timbus főispán tolmácsolta. A kérelemtől függetlenül a román megszállók december elejére valamennyi hadifogolytábort feloszlatták. A Horthy-féle nemzeti hadsereg november 20-án vonult be a városba. Ebből az alkalomból rendkívüli közgyűlést tartottak a városiházán, s az összegyűltek táviratilag „alattvalói hűséggel" üdvözölték a fővezért, aki szintén táviratilag válaszolt, hogy rövidesen felkeresi Ceglédet.

8 E közgyűlésen ideiglenesen dr. Sárkány Gyulát választották meg polgármesternek. (Aki 1944 júniusáig viselte e tisztséget.) Haladék nélkül megkezdődött az ellenforradalom szervezeteinek kiépítése. A város ellenforradalmi beállítottságú vezetői és választói: virilis kuláikok, politikai babérokra vágyódó ügyvédek, a hatalomhoz alázatosan törleszkedő kisiparosok, kispolgárok — nem csupán régebbi uralmuk Visszaállítására és megszilárdítására törekedtek, hanem buzgóságukban javaslatot intéztek a kormányhoz a Szent Korona visszaállításáról s a nádori állás újbóli betöltéséről. Az országos rendelkezésékkel egybehangzóan követelték: a munkáspénztárak államosítását; internálási rendelet szigorú végrehajtását; bevezették a numerus clausust; a zsidók eltiltását a földbirtokvásárlástól, s a már kezükben levő birtokok kisajátítását; a városházi boltbérletek revízióját. A zsidók fürdését a városi uszodában csak a hétfői napokon engedélyezték; megtiltották a nem keresztény lapok árusítását és hasonló intézkedésekre szólították fel a rendezett tanácsú városokat. Egy tanácstag javasolta: szedjenek túszokat a kommunisták közül.

9 Mindezen intézkedésekből látható, hogy a város ellenforradalmi vezetősége, a városi tanácstagok egyetértő jóváhagyásával miképp igyekezett gyors ütemben előmozdítani az ellenforradalmi rendszer konszolidációját, amelyhez nagy segítséget kaptak a november 30-án zászlót bontó Magyar Nemzeti Szövetségtől, s a december 14-én megalakult Ébredő Magyarok Egyesületétől. A város vezetői szorgalmazták a keresztény pénzintézetek anyagi támogatását, s jelentős összegű részvényt jegyeztettek a város számlájára. A nemzeti hadsereg számára 200 000 koronát adományoztak, s ezt küldöttség útján juttatták el a kormányzóhoz. A "kiírt országgyűlési képviselő-választás során Friedrich István is fellépett 387