Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 6. Cegléd a Horthy-korszakban (Nagy Lajos)

hegyközséget alakítani. Végül is április 25-én az alispán titokban megalakította — közgyűlés nélkül — a hegyközséget, kinevezte Unghváry Józsefet elnöknek, és kinevezett hegybírót is." A hegyközség azonban nem működött. Csak 1940 februárjában sikerült újabb kényszerintézkedéssel keresztülvinni azt, hogy a hegyközség szabályszerűen megalakuljon. Mivel rézgálicot csak a hegyközség útján kaphattak a szőlőtulajdonosok, kénytelenek voltak belemenni a hegyközség megalakításába, к tisztikarának megválasztásába. A ceglédi szőlőbirtokosoknak 5245 szavazata volt, de ezen az alakuló közgyűlésen csak 718 szavazatot adtak le, s ebből is 228-an (a résztvevőknek több mint 30%-a) nem szavazták meg a javasolt tisztikart. S még ekkor is hangosan tiltakoztak a hegyközség ellen.

100 A háború alatt ez az elégedetlenség tovább fokozódott. A drágaság általános volt, kevés volt a kenyérfejadag, a magas árak miatt feltűnően sok volt a rongyos és szakadt ruhájú ember a városban. Takarmányhiány miatt főként a szegényebbek nem voltak képesek egy mázsánál nagyobbra hizlalni sertéseiket. A kisemberek százai adták el disznajukat, mert nem tudták meghizlalni. Az elvándorlás a városból egyre fokozódott. Igen sok ipari munkás és kereskedelmi alkalmazott keresett a fővárosban munkát.

101 A város vezetősége mindezt értetlenül szemlélte, s a polgármester azt jelentette az alispánnak, hogy „a háború okozta nehézségeket a vagyonos és vagyontalan rétegek a boldogabb jövőbe vetett hittel hordozzák".

102 Ez a frázis egy volt a sok közül, amely a két világháború között elhangzott Cegléd város vezetői részéről. A vagyonos és vagyontalan rétegek egysége gondolatának a hangoztatása, hirdetése a valóság elkendőzését szolgálta. Egység nem volt. Nemcsak a vagyonos és vagyontalan rétegek között, de a „vagyonos" rétegen belül sem. Nem lehetett egység az Unghváry László-féle részvénytársaság és az egyholdas szőlőbirtokos között. S ha az Unghváry Rt. vállalkozása alulról indult is el a XIX. század végén, az 1920-as években ezt már nem lehetett észrevenni. „Amerikai stílusban reklamíroz...", „az 1910-es években egész utcasorokat vásárol meg..." — írták róla 1931-ben, nem szidva, hanem dicsérve, irigykedve. Alulról indult el Unghváry László, a kertészeti és vincellériskolák elvégzése után városi kertészkénit б terjesztette el Cegléden a szőlőművelés, a faoltás, nemesítés tudományát, hordatta szét a homokbuckákat, javította a talajt, „munkája és példája megváltoztatta Cegléd határának térképét" — írták róla. Ez a kezdetben nagy és valóban nemes vállalkozás, amely termékennyé tette a korábban terméketlen földeket, intenzív gazdálkodásra adott példát, a XIX. század végétől kezdve egyre gyorsuló ütemben 5 holdról 100, 700 holdra, s még nagyobb területre terjedt ki. „Hozzájuk állandóan özönlik az országból és a külföldről a pénz" — az egyholdas szőlőbirtokos viszont állandó bizonytalanságban élt.

103 Cegléd határának a képe a XX. században valóban megváltozott. A ceglédi homokon a szőlők között 1935-ben 172 307 termő gyümölcsfát írtak össze (alma; 47108, szilva: 40 482, körte: 13 709, őszibarack: 13 072, kajszibarack: 14 087, cseresznye: 11 824, meggy: 9582 stb.).

104 A ceglédi kis szőlőbirtokosoknak nem volt lehetőségük arra, hogy elkülönített gyümölcsösöket telepítsenek, ezért féltek a hegyközség alakításakor attól, hogy a szőlő védelme érdekében a gyümölcsfákat kivágatják. Elkülönített gyümölcsös Cegléd határában csak igen ke367