Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

I. Természeti, földrajzi viszonyok - 3. A városkörnyék természetes állatvilága (Horváth Lajos)

gátja a kerteket is. A nagyobb zöld harkály vagy küllő és a legnagyobb hazai harkályunk, a fekete harkály is előfordul errefelé, bár a fekete harkály csak öreg nyárasokban és ott is csak ritkán. Érdekes erdei madarunk még a lappantyú vagy kecskefejő, amelyik ritkán ikerül szem elé, mert nappal rejtekhelyén alszik és csak a beesteledés után jár zsákmányért. A ragadozó madarak közül aránylag kevés található meg ezen a vidéken. Az erdők nagyobb testű ragadozója — a héja és az egerészölyv — csak szórványosain fészkel az öregebb tölgyes erdőrészekben. A karvaly sem gyakori; ez inkább a fiatalos sűrűségeket kedveli. Odvas erdőrészekben előszeretettel telepszik meg a csóka és néhány bagolyféleség is. Elsősorban az erdei vagy macskabagoly; az erdei fülesbagoly szívesebben rakja a tojásait elhagyott ragadozó- vagy varjú-, vagy szarkafészekbe. A kuvik inkább a rétek magános, odvas fáit kedveli, de szívesen rakja a tojásait épületek padlására, ahol viszont a gyöngybagoly az otthonosabb. A homokterületek madarai Cegléd környékéin uralkodó a homoktalaj, de kötetlen vagy csak féUg kötött homokvidék — legalábbis a madáréletet befolyásolni tudó mértékben — nincs itt. Tehát a homokon nyárerdők, akácosok, szőlők, kukorica- és rizsföldek az uralkodók. Homokos talajú legelő még csak akad, de ezek sem nagy kiterjedésűek. így aztán a tipikus homoki fészkelő madarak vagy hiányoznak, vagy a kultúrterületek adta feltételekhez alkalmazkodtak. De hát lássunk néhány ilyen madarat. Az ugartyúk szívesen áttelepül a kukoricásokba és a szőlőkbe, mert itt csak ritkán van kitéve háborgatásnak. Cegléd környékén, ha nem is nagy számban, de fellelhető. Másik ilyen természetű madarunk a parlagi pityer. Ez inkább a rozsföldeken vagy a répaföldeken talál fészkelőotthonra. Más homoki madárfajok élete a fák jelenlétéhez van kötve. A szalakóta főleg az odvas nyárfákhoz kötött. Ilyen helyeken elég gyakori is a város környékén. Bizonyos mértékig, ha nem is közvetlenül, de közvetve, a homokos talajú, fás területekhez kötött a búbos banka, a csóka és a kis őrgébics élete. A kertek és parkok madárvilága Nagyobb gyümölcsösökben, fákkal vegyes konyhakertekben, kertes családi házak környékén és a városi parkokban, ligetekben, fasorokban némileg egyéni madárvilág alakult ki. Főleg sok itt a cinege, elsősorban a szén- és a kék cinege, de télen a barátcinege és az őszapó is. A harkályfélék közül a balkáni és a nagy fakopáncs a leggyakoribb kertlakó. A pintyfélék közül a kenderike, a csicsőrke, a tengelic, a zöldike és az erdei pinty jöhet számításba. A légykapófélék közül a szürke légykapó megszokott jelenség a kertekben és az utcai fasorokban egyaránt. Nagyobb kiterjedésű gyümölcsöseinkben a sárgarigó is szívesen megtelepszik fészkelésre. A poszátafélék közül még leginkább a kis poszáta jön be a kertekbe, ahol rózsa-, egres-, ribizlibokrokon építi fészkét. Emberi települések madarai Még a zárt, városi településbe is bebátorkodnak a madarak. Sőt, az idők folyamán valóságos város- vagy falulakó fajok alakultak ki, amelyeket az emberi lakóhelyeken kívül alig vagy egyáltalán /nem is lehet megtalálni. Ilyen ma-