Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
IV. A kapitalizmus kora - 6. Cegléd a Horthy-korszakban (Nagy Lajos)
szesen a város kereső lakosságának 10%^-át tette ki, s ha ehhez hozzávesszük még a fix fizetésből élőket, akkor előttüink áll iá két világihálború Iközötiti Cegléd társadalmi képe: a lakosság háromnegyed része nyomasztó gondok között és állandó létbizonytalanságban élt. * * * Ezek a gondok és az állandó létbizonytalanság szüntelenül kísértettek a két világháború között. A háború utáni első évek konjunktúrája közben és után is állandóan napirenden volt a munkanélküliség és az ínség megoldásának a kérdése. 1922-ben a fenyegető nyomor enyhítése céljából 10 000 000 koronás alapot létesítettek az adófizetőkre birtokarányuk szerint kivetett, segélyezés céljára szolgáló összegekből. 69 S szinte minden évből találunk ilyen jelentéseket: „a hangulat nyomott a munkabérek alacsonysága következtében" (1924), 70 „olcsó munkabérek mellett meglehetős munkanélküliség. Egyenlőtlen, aránytalan árak az életszükségleti cikkekben." 71 „Nincs a borra forgalom, s a termelők a nyomott árak miatt nem találják meg számításukat. Ez pedig városunkban nagy tétel, mert 6000 k. hold szőlőterületen 10 000 ember (termelő, munkás s azok családtagjai) találja megélhetését" (1925). 72 Végre 1926-ban van az első híradás arról, hogy Cegléden nincsen munkahiány és nincsen munkanélküliség. Ebben az évben nyolc hónap alatt 200 építési engedélyt adtak ki, főleg gazdálkodóknak. A tanyai iskolák építését és a városrendezési munkákat munkáshiány miatt őszre kellett halasztani. 73 Ugyanebben az évben azonban a Hengermalom, a város legnagyobb ipari és kereskedelmi vállalata (csak Cegléden évente 500—600 vagon búzát vásárolt) tulajdonosának, a budapesti Viktória-konszernnek a szanálása következtében beszüntette működését, elbocsátott 300 munkást és 33 tisztviselőt. 74 Néhány évi nyugalom után az 1930-ban kezdődött nagy gazdasági válság addig nem tapasztalt mértékben és igen huzamos időre tette bizonytalanná az életet. 1930. február 8-án jelentette a polgármester a főispánnak, hogy igen nagy mértékű munkanélküliség van a városban mind a földmunkások, mind az ipari munkások között. A nyári keresetük kevés volt ahhoz, hogy abból a téli hónapokat nagy nehezen kihúzzák. 75 „Eddig soha nem tapasztalt mértékben növekedett a munkanélküliek száma. Százával csoportosulva várják a munkaalkalmat a városháza előtt, s több ízben 100—200 ember gyűlt össze a városháza folyosóin, s kértek fel, hogy valami munkát szerezzek részükre" — jelentette 1930. május 5-én a polgármester a főispánnak. Az okot abban látta, hogy a föld- és szőlőtulajdonosok pénz híján nem munkáltatják az addigi módon a földjeiket. A kisebb birtokosok maguk dolgoznak, építkezés nincs, s az összes iparossegédek és sok önálló iparos is napszámmal tengeti életét, kiszorítván a földmunkásokat. 76 Cegléden ezekben az években 600 ipari és kereskedelmi munkanélküli volt. 77 A munkanélküliség és a nyomor évről évre fokozódott. 70 1931. december 28-án jelentette a polgármester az alispánnak, hogy „az országosan jelentkező munkanélküliség itt nagyobb arányokat ölt azáltal, hogy a többezer szőlőmunkás nem talált elég munkát, mivel a tulajdonosok csak a legszükségesebb munkákra szorítkoztak". A munkanélküliségből eredő ínség mérvét mutatja az, hogy 1930-ban a hatósági népkonyhán ellátottak legnagyobb száma 600 volt, 1931-ben már 1000, a jelentkezőik egyre szaporodtak. 79 A hatóságok sztrájktól tartottak. A polgármesternek jelentést kellett küldenie az alispánnak a sztrájk esetén üzemben hagyandó telefonállomásokról. 80 364