Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 6. Cegléd a Horthy-korszakban (Nagy Lajos)

vételből valók, ahol a birtokosok foglalkozását nem tüntetik fel, és mivel feltételezhető, hogy nem mezőgazdaságból, hanem az iparból, kereskedelemből élők, a közszolgálatban levők, a szabad foglalkozásúak sitb. is bírtak földet, akkor az 1930-as statisztikai adat tulajdonképpen azt mutatja, hogy a város lakosságának közel 50%-a zsellérsorban élt. Zsellérsornak nevezhető ez még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy a város 4625 hold szőlőterületéből 12%-ot az egy holdon aluliak, 44%-ot az 1—5 holdasok ibírtak.

51 Szőlősgazdák voltak ezek, de gazdaságuk eléggé bizonytalan volt. Elég volt egy évi rossz termés, mint például 1924-ben, amikor a szőlőtermés olyan csekély volt, hogy hasonló eset — mint a polgármester jelentette az alispánnak — emberemlékezet óta nem fordult elő,

52 s az ilyen évekre visszavetette ezeket a gazdákat, különösen akkor, amikor az értékesítési nehézségek is igen sűrűn jelentkeztek. Akiknek nem volt szőlejük, és a statisztika szerint a mezőgazdaságból éltek, ha volt is egy darabka földjük, vagy csak földmunkások (1920-ban 2771, 1930-ban 2450 földmunkást írtak össze Cegléden), vagy mezőgazdasági cselédek voltak (1920-ban 808, ШОчЪап 785), földet szerezni nem tudtak. Teljes létbizonytalanságban éltek. A polgármester 1922. április 4-én aggasztó tünetként jelentette az alispánnak, hogy „a szegényebb sorsú lakosságra lesújtólag hat a rohamos drágasággal szemben az, hogy a kereseti viszonyok alig javultak, munkaalkalom sem mutatkozik több, mint a múlt év e táján. Az alsóbb osztályhoz tartozó lakosok lerongyolódva járnak ..." Azzal biztatták őket, hogy majd a „földbirtokreform" végrehajtása során imég 1922 őszén 3000 kat. hóid vallásalapítványi földet felosztanak, óvatosan hozzátéve, hogy „esetleg bérlet útján".

53 1924 januárjában azonban még mindig csak a földreform végrehajtásának folyamatbatételéről írt a polgármester,

54 1925. június 2-án pedig azt jelentette az alispánnak, hogy „a földreform stagnál".

55 A 3000 hold felosztásából végül is nem lett semmi. 372-en kaptak házhelyet (93 kat. hold), 273-an pedig földet, 1493 kat. holdat, de ebből csak 67 hold került öröktulajdonba (megváltás útján), „a többi mint hosszúlejáratú bérlet, egyenlőre kishaszonbérlet a megváltás fenntartásával".

56 A földbirtokreformmal tehát nem segítettek ennek a rétegnek a sorsán. Sorsuk továbbra is a bizonytalanság volt, s már az 1920-as években is több ízben jelentette a polgármester az alispánnak, hogy „az arató munkások mozgalmától lehet tartani" (1920),

57 „a munkások szerződéseik ellenére a munkát több ízben és sok helyen abbahagyták a rész alapon elért napi kereset csekélységére utalva" (1924),

58 „a cséplés alkalmával a munkások több helyen abbahagyták a munkát — az a gyanú, hogy íbujtogatásra, de positiv bizonyíték beszerezhető nem volt" (1927).

59 Cegléd parasztsága tehát tulajdonképpen három rétegre tagolódott. Az első, a legszűkebb a nagygazdaréteg, néhány száz ember, köztük jó néhány 100 holdon felüli birtokkal. Szinte teljesen elkülönült tőlük a szőlősgazdák rétege, amely csak nevében volt gazda, kis birtoka nem adott biztonságos megélhetést a város e legnépesebb rétegének. Legalul pedig a földmunkások és mezőgazdasági cselédek igen jelentős számú rétege volt, kiszolgáltatva a legteljesebb bizonytalanságnak és a gazdasági élet állandó hullámzásának. Az iparosok száma Cegléden a lakosság számának megfelelően emelkedett. A statisztika iparból élőkről beszél, és Cegléden ebbe a kategóriába valóban csupán az iparból élők tartoztak. Ugyanis nagyüzem a városban nem volt. Húsznál több segédszJemélyt alkalmazó vállalat volt a vasúti műhely (156 segéd), az áramfejlesztő (47 segéd), három gőzmalom (50, 50, 116 segéd) 1920ban. A város ipari vállalatai a következőképpen oszlottak meg:

60 361