Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 6. Cegléd a Horthy-korszakban (Nagy Lajos)

6. CEGLÉD HORTHY-KORSZAKBAN 1919. augusztus 2-án román katonák jelentek meg a ceglédi városházán, és a dolgozók által választott, és az áruló Peidl-kormány félrevezető felhívása („mindenki helyén marad") következtében munkájukat tovább végezni szándékozó munkástanácsi vezetőket távozásra kényszerítették. A Tanácsköztársaság alatt eltávolított régi tisztviselők Kolofont József városi főjegyzővel az élükön ismét bevonultak a városházára, s hozzáláttak a régi rend helyreállításához. Első dolguk volt a munkástanácsi vezetők letartóztatása, és a ceglédi fiatalkorúak fogházába való zárása. Az egyik ügyvédet rendőrkapitánynak nevezték ki, s ez román katonák fegyveres őrizete mellett vezettette körül a városban a munkástanács összebilincselt vezetőit (1. a 400. old. 6. képét).

1 Augusztus 9-én összeült ismét a régi városi közgyűlés. Timbus Endre főgimnáziumi tanár, akit a Cegléden székelő Mosoiu román tábornok nevezett ki Cegléd és környéke ideiglenes főispánjává, üdvözölte a képviselő-testület tagjait. Ezek a városi képviselők nem a város népét képviselték, hanem annak csak egy szűk, vagyonos rétegét, és ez a még a világháború előtt „választott" testület a Tanácsköztársaság bukása utáni napokban elsőrendű feladatának a „kommunistakísérlet" „szomorú emlékének" felszámolását tekintette.

2 Ismét polgármesterré választották Gombos bajost, a régi polgármestert, és hazatértéig Dobos Sándort bízták meg a város vezetésével. Elhatározták, hogy elbocsátanak minden alkalmazottat a várostól, aki a Tanácsköztársaság alatt szolgált, és elősegítette a munkáshatalom rendeleteinek végrehajtását. Üj rendőr-főkapitányt neveztek ki, teljesen újjászervezték a városi rendőrséget.

3 A város a legnyomorúságosabb helyzetben volt. Nem volt élelmiszer, és a közelgő tél előtt sürgős és súlyos feladatként jelentkezett a lakosság tüzelőszükségletének a biztosítása. A helyzetet súlyosbította, hogy nemcsak a 30 000 főnyi ellátatlan lakosságról kellett gondoskodni, hanem a megszálló román hadseregről és a ceglédi fogolytáborban sínylődő 7000 volt vöröskatonáról is, akiket hónapokig tartottak fogva itt csupán azért", mert fegyvert fogtak a Tanácsköztársaságra törő ellenség ellen. Nem volt pénze a városnak, ezért a „kommunistakísérletet" felszámolni igyekvő közgyűlés kélnytelen-feelletlen; olyan határozatot hozott, hogy a munkás-, katona- és paraszttanács által kibocsátott 895 200 korona helyi pénzt hozzák ismét forgalomba 50% értékben Ezek a pénzek 1921 elejéig forgalomban voltak.

4 Felvettek 2 600 000 korona kölcsönt a helyi bankoktól és 3 000 000 koronát az Agrárbanktól, és nem egy esetben kértek és fogadtak el magánosoktól is 60—500 000 koronás kölcsönöket, hogy élelmiszereket és tűzifát vásárolhassanak a lakosság részére.

5