Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 5. Cegléd az első világháború alatt, a polgári demokratikus forradalom, Tanácsköztársaság (1914–1919). (Nagy Dezső)

spontán lázadása nem politikai akció volt, csak az élelemhiány miatt keseredtek el és támadtak önnön véreikre, de a sötétben bujkáló és ez ideig le nem leplezett ellenforradálmárok a jogos elégedetlenséget kihasználták a proletárhatalom gyengítésére. Az események vázlata: a félrevezetett és felizgatott aszszonyok lármázva, lázadozva követelték az ennivalót és lehetetlen vádakat emeltek a MT ellen; majd egy asszony vezetésével végigjárták az IB tagjainak lakásait, ahová csapatostól berohantak azzal a meggondolással, hogy ott felhalmozott élelmiszereket találóak. Egy helyen: Fenyves Imre IB^tag édesanyjának Erdő utcai lakásán valóban találtak lisztet és egyéb élelmiszert. Másnap megismétlődött a városháza előtti zavargás, amelynek elültével — az események következtében — összehívták a MT-t: az ülés előtt az IB, amelyet megvádoltak vizsgálatot követelve maga ellen — lemondott. A viharos ülésen új, 16 tagú IB-t választottak, s egyben megindították a vizsgálatot a lemondott IB megvádolt tagjai ellen. Vágó népbiztos, hadtestparancsnok a felszított szenvedélyek elhatalmasodásának megakadályozására: statáriumot hirdetett ki a városban.^ Az eseménnyel kapcsolatban új direktóriumot választottak. Tagjai: Zsadon Miklós, Szálkai István, Hörömpő János. A következő napokban erőteljes akció indult a rend és nyugalom helyreállítására. Mint kiderült a lázongás alatt antiszemita jelszavakkal is uszítottak a népet. De a statárium és más radikális intézkedések mellett a népgyűléseken emberi szavakkal is igyekeztek megnyugtatni a felbolydult várost. A MT állandóan ülésezett és félreérthetetlenül tudomására hozta mindenkinek: „Akik meg akarják bontani a Tanácsköztársaság rendjét, legyenek akár burzsujok, akár proletárok: azokkal szemben a legteljesebb kíméletlenséggel járunk el" — majd hosszas vita után kimondták —: „A legteljesebb mértékben elítélik a zavargásokat, amelyeket a félrevezetett asszonyok hajtottak végre. Mindent megtesznek az élelmiszerek beszerzésére és megnyugvást keltő helyes elosztására. Akik ezentúl a zavargásokban részt vesznek, azok az ellenforradalom vak eszközei és velük szemben ily módon kell eljárni."

45 A délutáni nőgyűlésen Urbán és Vágó igyekezett megnyugtatni az összegyűlt asszonyokat: hogy ne üljenek fel a felbujtóknak és rémhírterjesztőknek. Majd megválasztottak hat elvtársnőt, akik a városi adminisztrációt ellenőrzik. Az események következtében Urbán Pál felhívással fordult a földműves proletárokhoz és komoly hangon intette fegyelemre az anarchista húrokat pengetőket, akik a learatott gabonát nem akarják átadni az éhező városiak számára: „A népgyűlésen tartott beszédemben egyes elvtársak közbeszóltak, mondván — mi csak akkor aratunk, ha az általunk learatott gabona felett mi, magunk rendelkezhetünk! — Ennek a kívánságnak sem én, sem Vágó népbiztos elvtárs eleget tenni nem tudunk. Efelett a kérdés felett egyedül és kizárólag a Kormányzótanácsnak van joga határozni. Ez egyáltalán nem lehet ok arra, hogy ne arassunk és kitegyék ezt a kifosztott, elpusztított országot s lakosságát a nyomornak, éhségnek! Ki vennék ezt a lelkére közületek?!... Aki megszegi a Tanácsköztársaság rendeleteit, szigorú büntetésnek teszi ki magát. Proletártestvéreim! A ti érdeketek, hogy dolgozzatok. Ha dolgoztok, magatoknak dolgoztok. Tehát fel a munkára! Lássanak jó akarattal az életet adó termelőmunkához és bízzák nyugodtan magukat arra a proletárokból álló Kormányzótanácsra, amely minden bizonnyal, becsületesen, úgy ahogy a legjobb lesz, fogja elintézni a dolgotokat. Elvtársi szeretettel: Urbán Pál."

46 A június végi pesti ellenforradalmi kísérlet híre eljut Ceglédre is. A Nép349