Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
I. Természeti, földrajzi viszonyok - 3. A városkörnyék természetes állatvilága (Horváth Lajos)
GERINCES ÁLLATOK A gerinces állatok közül kétségkívül a madarak vannak leginkább szem. előtt, és valójában ezek jelentik a legnagyobb faj- és egyedszámot is. Ami országosan áll, az érvényes Cegléd és környékének gerinces faunájára. A továbbiakban az eddig is követett rendszertani sorrendben, a halakkal kezdjük az ismertetést. Halak (pisces) A környék néhány halastava, kisebb csatornák, vízlevezető árkok, nyáron kiszáradó pocsolyák jelentik a halak számára a megélhetést. A nagyobb halastavakban és csatornákban általában megtalálható a csuka, a kárász, a keszeg.. Az elposványosodó nádas mocsarakban ritkán a lápi póc és a réti csík is előfordul, akárcsak az innen nem messze kezdődő Kiskunsági Nemzeti Parkban. Kétéltűek (amphibia) Közülük néhány közismert és általánosan elterjedt fajt találunk meg Cegléd és környékén. Lakott területeken és kertekben élő kétéltű a zöld varangy. Már ritkábban kerül szem elé ilyen helyeken a levelibéka, amelyik erdőkben, nádasokban jóval gyakoribb. A város környékén megtalálhatjuk még a barna varangyot (inkább csak erdőkben), a vöröshasú unkát (főleg halastavakban), a tavi békát és a kecskebékát. A gyíkra emlékeztető, vízben élő tarajos gőte szintén ritka a környék vizeiben. Hüllők (reptüia) Hüllőkben szerény ez a vidék, mert a talajtani és növénytani adottságai csak néhány faj számára biztosítanak alapvető életfeltételeket. Ilyen a vízisikló.. A gyíkok közül gyakori a fürge gyík; már jóval ritkább a zöld gyík. A homokos területeken — különösen a legelőkön — előfordul a homoki gyík. Madarak (aves) A gerinces állatok közül messze a leggyakoribbak és ugyanakkor a legtöbb fajt számlálnak a madarak. A Magyarország területén megfigyelt mintegy 330 faj közül több mint 200 Cegléd környékén is előfordul. Két ceglédi amatőr ornitológus, Paulovits Károly 1900-ban és Dalotti Aladár 1913—1914-ben, közlései nyomán némi képet nyerhetünk a mintegy háromnegyed évszázaddal korábban megfigyelt madarakról. Tekintve, hogy valamennyit a szűkre szabott terjedelem miatt itt nem ismertethetjük, leghelyesebbnek látszik, ha a leggyakoribbakat és a területre legjellemzőbbeket élőhelyük szerinti csoportosításban tárgyaljuk. Nádas mocsarak lakói A sasos részekben leggyakoribb énekesmadár a foltos nádiposzáta. A nádasokban — különösen, ahol sok az avas, régi nád — a cserregő nádiposzáta közönséges fészkelő, de kis számban megtalálható a nádi tücsökmadár is, ame41