Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 5. Cegléd az első világháború alatt, a polgári demokratikus forradalom, Tanácsköztársaság (1914–1919). (Nagy Dezső)

virálásokkal nyaggatott parasztoktól — amelyek egy része amúgy is szabotált — élelmet szerezni nem tudtak, s így a problémát meg nem oldhatták. Vágó népbiztos, az I. hadtest parancsnoka a Vörös Gárdistákhoz intézett beszédében az Árpád téri seregszemlén ezt mondta: „Elvtársak! Mondhatom, sok gyűlésen vettem részt, de olyan örömet, mint most, amikor végignézek a ceglédi proletariátus tömött sorain, még nem éreztem. Nem a harcoktól félünk, sem az ellenforradalomtól, hanem az éhínségtől. Mindenre el kell készülnünk, fel kell világosítani a parasztokat a termelés fontosságáról, s a városiakkal való szolidaritásról. Aki azt hiszi, hogy a munkásságnak engedményeket kell tenni, az fehérforradalmár."

17 A helyi lap markáns, kemény mondatokkal jellemzi a helyzetet: „Éhség van — ez szomorú és fájó igazság, olyan igazság, amelynek erejét, mi szenvedő és éhes proletárok keservesen érezzük. Tény, hogy nincs lisztünk, nincs zsírunk, nincs húsunk, nincs mit főznünk, de az is tény, hogy ezt a keserves állapotot tűrtük a kapitalista háború idején. De ez volt a baj, ezért fosztottak ki bennünket, mert tűrtük. Most fennmaradásunk érdekében kell szenvednünk. Vigyázzunk a rémhírterjesztőkre, az ellenforradalmi izgatásokra, mert ezek a nehézségeket látva, a burzsoá hatalmat akarják visszaállítani. Vigyázzatok proletárok!"

18 A vasárnapi népgyűlésen Urban Pál, aki ekkor a megyei direktórium alelnöke volt szólt az egybegyűltekhez. Beszéde, igazságai mellett, jellemző dokumentuma a földmunkásmozgalomban felnőtt harcosok stílusának, melynek eredetét Táncsics Mihályig lehet visszavezetni: „Ma jöhetne, nem Kun Béla, hanem az Úristen maga is kormányra, iaz sem tudnia adni, ha nincs kenyér. Ma nem csinálhatunk olyan rendeletet, amellyel jóltanthatnánk a népet. Cegléd város úgy látszik, ki van merítve... Az elvtársak között vannak az ellenségek, akik osztályozzák a lopott és elrejtett gabonákat és aki a maguk izgatott hangulatát ki akarják használni a saját céljaikra. Az ő politikájuk haldoklik és itt ne adjanak arra, amit suttogva beszélnek, amit a fülükbe súgnak, amivel izgatják magukat, hanem tűrjünk és szenvedjünk a szebb jövő reményében. Küzdelem nélkül nincs győzelem. És ki látott már olyan fergeteget, amely után ne derült volna ki az ég? Sanyarú koszton élünk, de ez meghozza a maga gyümölcsét. Az aratás után azonnal adunk az új termésből. Nem vagyunk Krisztusok és öt árpakalászból ötezer embert nem tudunk jóllakatni. Ami még van, azt a nép között egyenlő arányban elosztjuk. (Megértem, hogy el vannak keseredve, de ha leváltják ezt a mostani vezetőséget, másik jön és az sem tud az üres magtárból adni. Jól tudják, nem urai ők, hanem szolgái a népnek, azért vannak, hogy azt cselekedjék, amit a nép akar ... Hosszú háború, hosszú nyomorúság. Huszonnégy év óta napról-napra a szocialista igazságokra tanítottam magukat, fogadják el tehát tőlem úgy, amint az igaz is, hogy ha ma nehéz is az élet, de a jövő társadalmának megteremtése küzdelem, szenvedés nélkül nem történhetik meg. Ne izguljanak és ne hagyják magukat izgatni, ha baj van, menjenek a Munkásotthonba és vitassák meg a kérdést. Ha én, mint egyszerű napszámos le tudtam tétetni a pennát a polgármesterrel, át tudtam venni a város vezetését, le tudtam foglalni a bankok pénzkészletét, akkor maguknak kell és muszáj olyan erejűnek lenni, hogy becsületes politikával megmondják, ez nem idevaló ember. Ide olyan ember kell, aki a munkások érdekeit képviseli." (Ezt akarjuk! — felkiáltások.)

19 Mindezek ellenére a piac üres maradt, csupa ehetetlen cikket árusítottak. Élelemfelhozatal nem volt. A termelők továbbra is távoltartották magukat és