Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

I. Természeti, földrajzi viszonyok - 3. A városkörnyék természetes állatvilága (Horváth Lajos)

GERINCTELEN ÁLLATOK A gerinctelen állatokról nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy a Cegléd környéki, homokos talajú területek (kukoricaföldek, szőlők, rozsföldek, legelők) mint ősi jellegű talajféleségek mutatnak fel néhány jellegzetességet. Tudnunk kell azt, hogy a puhatestűek és a rovarok kivételével a gerinctelen állatok még nagyon kevéssé isimertek. Gondolunk itt főleg a talaj életében fontos szerepet betöltő egysejtű állatokra vagy a férgek gyűjtőfogalma alá sorolt, alsóbbrendű gerinctelenekre. Kisebb mértékben áll ez a megállapítás a vizekben élő rákokra, illetve a talaj felszínén élő ikerszelvényesekre, százlábúakra és pókszabású állatokra. Puhatestűek (mollusca) A hazai faunát összetevő mintegy 200 puhatestű faj túlnyomó része csiga és csak elenyésző hányada kagyló. Ezeknek körülbelül egynegyede lelhető fel vidékünkön; ezek elsősorban a nádas szegélyű halastavakban, kisebb lápos helyeken, nedves talajú legelőkön és, legkisebb fajszámban, az erdőkben, ezek közül is főleg az elég nagy kiterjedésű nyárasokban (kanadai nyár) és kisebb terjedelmű tölgyesekben. A vizekben élők főleg növényevők, míg a rétek és erdők lakói törmelék- és baktériumfogyasztók. ROVAROK (INSECTA) A rovarok rendkívül fajgazdag csoportjára jellemző, hogy amíg alig több mint 500 gerinces állatfaj él hazánkban és ezek közül is több mint 300 faj madár, addig a Magyarországon eddig kimutatott rovarfajok száma meghaladja a 30 000-t. A rovarok osztályán belül az egyes rendek igen eltérő fajszámmal vannak képviselve úgy nálunk, mint szerte a világon, és ez áll Cegléd környékének rovarvilágára is. Kisebb rovarcsoportok Ide sorolhatók a kérészek, álkérészek, szitakötők, recésszárnyúak (hangyaleső, fátyolka) és egyenesszárnyúak (tücsök, szöcske, sáska). A kisebb tavak, mocsaras rétek, vizes árkok, vízlevezető csatornák az otthona a felsorolásunk három első csoportjába tartozó rovaroknak. A homokos talajú, szárazabb legelők és mezők, valamint a homokos talajra telepített erdők (nyár, akác) tisztásai ezekkel szemben inkább a recés és egyenes szárnyú rovaroknak biztosítanak megélhetést. Tekintettel arra, hogy Cegléd környékének legnagyobb része mezőgazdasági művelés alatt áll vagy mesterségesen beerdősített, ritka, illetve sajátos, csak erre a vidékre jellemző fajok itt nem fordulnak elő. Poloskák és kabócák Korábban a szipókás rovarok rendjében egyesített poloskák és kabócák területünknek is jellegzetes rovarai, bár közöttük sem sikerült kimutatni olyanokat, amelyek csak itt fordulnak elő vagy itt a leggyakoribbak. Az ide tartozó fajokat leginkább a homokos talajú legelőkön, réteken, nyár- és akáoerdőkben, valamint a tölgyesekben találhatjuk meg.