Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
IV. A kapitalizmus kora - 5. Cegléd az első világháború alatt, a polgári demokratikus forradalom, Tanácsköztársaság (1914–1919). (Nagy Dezső)
szegényebb néposztályok is támogatták a háborúit a városban: gyűjtések, aranyait vasért mozgalom, téli kötött holmik a katonáiknak stb. mozgalmak jelzik ezt. Rövidesen polgárőrség alakult egy gimnáziumi tanár vezetésével, akik a laktanyában elhelyezett több ezer főnyi szerb hadifogoly őrzésélt vállalták. E foglyok ellátása nagy terhet jelentett a városinak. A VILÁGHÁBORÚ ÉVEI CEGLÉDEN, 1914-^1918 Az általános helyzet a „nagy lelkesedés" ellenére rohamosan romlott. A lakosság éhezett; nagy összegű hadikölcsönöket jegyeztettek velük. A város felelőtlen vezetői egyre újabb terheiket vállalnak a lakosság éfelniiszer-ielláitásának rovására. Időnként látványos felvonulásokkal (pl. Belgrád bevételekor) igyekeznek fenntartani a — szerintük győzelemmel végződő — háború illúzióit. Bár az élelmiszerek ára rohamosan emelkedett és az elégedetlenség nőttön-nőtt, a város vezetői vakon szolgálták a monarchia érdekeit, lehetővé tették a város kifosztását: még a templomok harangjait is elszállítják. A háború front mögötti megpróbáltatásai Ceglédet sem kerülték el, a vezetők kapkodó kényszerintézkedései is jelezték a nehézségek fokozódását. A város tulajdonát képező Sőregipusztát a növekvő pénzügyi nehézségek miatt eladták egy banknak, 19164bam A befolyt pénzből fizették ki a felgyülemlett városi adósságokat. A szolgalelkű képviselő-testület „viharos helyeslés mellett" mondott köszönetet és szavazott meg busás tiszteletdíjat a panamázó Gombos polgármesternek a „jó üzletért". Az élelmezési nehézségek olyan méreteket öltöttek, hogy a Tanács a kormánytól kérte az ellátatlanok szükségletednek biztosítását, hogy , y a gazdaközönség a folytonos és állandó zaklatástól megóvassák". A háború éveiben azonban erőteljesen szervezkednék az eddig visszahúzódó földmunkások. Szervezésükre, 1917 augusztusában Nyisztor György jött a városba. Az itt élő szépszámú távírdamunikások is kimondták helyi csoportjuk megalakítását. E szervező munkákban a korábbi mozgalmakból jól ismert Úrbán Pál is részt vett. Ismét megalakult 1918 elején a Magyar Földmunkások Országos Szövetsége (MFOSZ) a városban Urbán Pál és Csibra Gábor vezetésével. Megalakulásukat tudtul adták a Világszabadságon keresztül az egész ország földmunkásainak, hogy kövessék példájukat. A ceglédi helyzet éleződése törvényszerűen robbant ki, nyílt demonstrációban 1918. aug. 6-án az un. asszonytüntetésben, melyről — mint országos jelentőségű eseményről — a korabeli lapok is megemlékeztek. A helyi források igyekeztek elkenni a „lázadás" igazi értelmét és „gonosz emberek" izgatásainak tulajdonították a történteket. A fővárosi lapok azonban valósághűbben tájékoztatnak az eseményről. Nevezetesen ez történt: a hónapok óta tartó liszt- és húshiány miatt az asszonyok, akik hiába járták az üzleteket, a polgármester elé akarták tárni a lehetetlen helyzetet. Hivatalában azonban letagadták a város vezetőjét. Palásti Istvánné ekkor kiadta a jelszót: — Gyerünk be a polgármester hivatalába! — Rendőrök állták az útjukat és a dulakodásban egy asszony megsebesült, amikor az egyik rendőr kezéből ki akarta csavarni a kardot. Ebben a kritikussá váló helyzetben mégis kijött a polgármester és igyekezett megnyugtatni a tűzbe jött asszonyokat. Természetesen siker nélkül, mert csupán ígérgetni tudott. Ekkor az asszonyok elhagyták ugyan a városházát, de menetbe szerveződtek és egyre szaporodó tömegük végigrohanta a város főutcá326
