Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 4. A ceglédi földmunkásmozgalom története (Farkas József)

száma összesen mintegy 300 főre tehető.

48 Az események esetleges ceglédi sérültjeiről nincs adat. A helyi sajtó csupán a tényeket írta le, hogy a „szocialista polgártársaink vörös zászló alatt vonulták fel a tribünhöz" és a „jelvényüket" a rendőrkapitány elvette.

49 A Cegléd és Vidéke fenti híranyaga perdöntő jelentőségű, ugyanis a fővárosi lapok tudósításaiból, bár több lap is foglalkozik az eseménnyel, nem derül ki, hogy küktől kobozták el a vörös zászlót. Csak következtetni lehetett arra, hogy a ceglédiektől, mivel őket állították a tribünhöz. Az Urbán Pál vezette küldöttség hősiessége, tehát nem csupán 70 km-es gyaloglásban, hanem a vörös zászló bátor felvitelében is megmutatkozott. Az esemény megmutatta a ceglédi mozgalom nagykorúságát. A küldöttek rászolgáltak arra az ünneplésre, melyben társai részesítették őket hazajövet. „Különösen Irsán és Ceglédien az elvttársak tömegesen megjelenítek éljenezve a Budapesten járt társaikat."

50 A május 10-e már jelzi, hogy a Bánffy-kormány a terrort a fővárosra is kiterjeszti. Az 1895 elején hivatalba lépő Bánífy4cormány az addiginál erőteljesebb megtorlást alkalmazott a szocialista szervezkedéssel szemben. A kormánykörök részéről erősödő megtorló akciók megtorpanásra késztették a pártvezetőséget, ami a frakcióharcok kiújulásához vezetett. Az MSZDP vezetésében azok kerekedtek felül, akik úgy ítélték meg, hogy nagyobb konfliktusok vállalása nélkül kell a szervezkedést folytatni. Kerülni kell a hatósági megtorlásokat feltételező akciókat. Különösen áll ez a vidéki mozgalomra. Paradox helyzet állt elő, mert Várkonyi anyagi támogatásával megjelenő Népakarat, majd Űj Népszava, az anyagi támogatásért cserébe kénytelen volt Várkonyi által szorgalmazott célokat népszerűsíteni. Várkonyi a földmunkások egyetértésével egy országos kongresszus összehívását, önálló földmunkás-szaklap kiadását és a mezőgazdasági munkásság önálló szakmai szervezkedésének szükségességét hirdette. Az említett két lapban meghirdetett nézetei és személyes kapcsolatai, levelezései révén az alföldi földmunkásmozgalom irányítása hamarosan a kezébe került. Mindez természetesen kiélezte közte és a pártvezetőség közötti ellentéteket. Az MSZDP 1896-os kongresszusán már elsöprő vidéki fölény jött létre (72:41), ennek eredményeként a pártvezetőség tagjaivá választották Várkonyi Istvánt és Csizmadia Sándort, Adász Józsefet — az utóbbi kettő orosházi —, ami kétségtelenül Várkonyi fellépésének nagy sikere volt. A kongresszus előtti értekezleten a földmunkáslap kiadásában is döntöttek, és a pártvezetőség úgy határozott, hogy azt Váíkonyira bízza.

51 A fentiek ellenére az ügy nehezen haladt előre, a pártvezetőségi taggá történt megválasztása után Várkonyi nem vált megértőbbé, hainem még nagyobb vehemenciával látott hozzá céljai megvalósításához. Ez a körülmény az ellentéteket csak tovább élezte. Végül, amikor a pártvezetőség halogató taktikája mögötti magatartást végleg felismerte, a földmunkások, elsősorban az orosháziak támogatását élvezve, saját maga adta ki a földmunkás-szaklapot. 1896. augusztus 29-én megjelent a Földmívelő, az első földmunkáslap Magyarországon. Az új lappal a pártvezetőség szembefordult, ezzel kibontakozott a harc Várkonyi és hívei, valamint a pártvezetőség között. Az új szaklap megjelenése felgyorsította a földmunkásság szakmai szervezkedését, az éleződő konfliktus pedig végül új párt alakításához vezetett Várkonyi hívei részéről. Mindezek a ceglédi mozgalomra is erős hatást gyakoroltak. Nem csupán a mozgalom két táborra szakadása befolyásolta a ceglédi mozgalmat, hanem az a nagy jelentőségű tény is, hogy 18974эеп a város két jelentős kongresszus színhelye volt. 297