Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
IV. A kapitalizmus kora - 4. A ceglédi földmunkásmozgalom története (Farkas József)
vissza a kérést, hogy „Silberberg Ignác és Schreier Béla közismert internacionalista mimkásizgatók". 25 A későbbiek során Várkonyi István kevesebbszer fordult meg személyesen a városban, viszont annál sűrűbben jöttek mások az ő megbízásából. Ennek az volt az oka, hogy 1895. június 21-vel új szociáldemokrata hetilap indult a fővárosban Népakarat címen. A lap Várkonyi anyagi támogatásával indult meg és ő volt az egyik munkatársa is. Idejét lekötötték a lap körüli teendők és most már ceglédi helyett az országos földmunkásmozgalom irányítása. A Népakarat első számától kezdve nagy gondot fordított a földmunkások szervezésére. Meghirdette egy országos földmunkáskongresszus összehívásának eszméjét. Várkonyi szinte minden számban írt a földmunkások érdekében. Aratási programot tett közzé, amelyet a beérkezett javaslatok alapján öntött véleges formába. Legfontosabbnak tartotta a szervezkedést, az összefogást a kizsákmányolók ellen. „A földmívelő munkásság a forróságban" с cikkében párhuzamot vonva a „dőzsölő herék" és a földmunkások sorsa között, a következőket írta: „Hát bizony ez mind azért van, mert a földmívelő munkásság még mindig csak hinni és imádkozni tud, de gondolkodni és szervezkedni és önmagát, önmagának a hatalmát, ennek hasznosságát felismerni, sorait megszámlálni, ami az erejét jelenti nem tudja." 26 Ez azt jelenti, hogy amíg az összefogásban rejlő erőt nem ismerik fel, nem alakítanak szervezeteket, a kiszolgáltatott helyzetükön nem tudnak változtatni. Ezért szorgalmazta a ceglédiek szervezkedését is minden erejével. A nyár során Aranyosi György és Kiss Károly fordult meg Cegléden az egylet megalakítása céljából. Aranyosi és Kiss Várkonyi Istvánnal (valószínűleg if j. Várkonyi István, Várkonyi hasonló nevű unokaöccséről van szó) és Rab Andrással tanácskozott. A rendőrkapitány azonban az esetről tudomást szerezve, mindkettőjüket kiutasította a városból. Kisst pedig örök időkre kitiltotta. 27 Az örök időkre szóló kitiltással melléfogott Aranyi, mert Kiss ceglédi illetőségűnek számított és ettől kezdve még gyakrabban jelent meg a városban, ö szerepelt a munkásképző egylet elnökeként is, ő terjesztette be az alapszabályokat is jóváhagyás céljából. Aranyosi és Kiss célja az volt, hogy öt-hat biztos házat kiszemeljenek és beszervezzenek, ahol vasárnaponként 20—30 fős csoportoknak tarthassanak előadásokat. 28 A legbiztosalbb megoldás a magánházaknál tartott gyűlés volt, ha ezt sikerült titokban tartani és kellően leplezni valamilyen családi összejövetel ürügyével. Ha kitudódott, a hatósági megtorlás nem maradt el ezekben az esetekben sem. Az egylet megalakításának pontos időpontja nem ismeretes a források hiányában. Egy későbbi sajtóhír szerint a „télen" alakult (1895—1896 tele) Kiss Károly elnöklete alatt. A felterjesztett alapszabályokat az alispán azonban „felszereltség hiánya" miatt visszaküldte. 29 Egy korábban megvolt irat tanúsága szerint azért utasította vissza, mert az egylet alakításáról nem „közgyűlés", hanem „népgyűlés" határozott. A kifogás nyilvánvalóan átlátszó volt. 30 A munkásképző egylet azonban működött Cegléden a hivatalos jóváhagyás nélkül is. Az MSZDP 1896 májusában tartott kongresszusára készült pártvezetőségi jelentés Ceglédet azok közé a helységek közé sorolta, ahol munkásképző egylet működik. 31 Augusztusban pedig a ceglédiek által közzétett sajtófelhívásban a „Ceglédi Szociáldemokrata Párt Végrehajtó Bizottsága" aláírás szerepel. 32 Novemberben pedig az egyik sajtótudósítás közli a ceglédi pártvezetőség és további három földmívelő egylet vezérkarának összetételét. 33 Mindezek a helyi szervezkedés gyors térhódítását bizonyítják. Az élénk mozgalmi élet kibontakozását 293
