Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 3. Társadalmi és politikai harcok, irányzatok a XX. század elejéig (Reznák Erzsébet)

Könyvek, újságok mindenütt voltak, miknek elolvasása, megtárgyalása fontos helyet foglalt el az egyletek működésében. Ezenkívül megtárgyalták a város hivatalos dolgait, alkalomadtán felolvasásokat is tartottak, közérdekű témákról. Nem volt állandó a találkozások időpontja sem. A nagy nyári munkák idején majdnem megszűnt az egyleti élet, de annál inkább felélénkült a városi és országgyűlési választások idején. A Népkörnek, a Kossuth-körnek, a Casinóegyletnek, mint a vagyonosabb réteg találkozóhelyének fontos szerepe volt a választások megfelelő előkészítésében s nem volit előttük sem ismeretlen a korteskedés. Fontos szerepük volt a jótékonysági mozgalomban. A helyi újságok rendszeresen tudósítanak a jótékony célú bálokról, teadélutánokról, kínos részletességgel felsorolva az adakozók nevét. Tagadhatatlan a közművelődési értéke az általuk rendezett és előadott — bár eltérő színvonalú — színdaraboknak. Egyegy ilyen jótékony célú előadáson nem volt szokatlan, ha a város vezető tisztviselői, vagy éppen a polgármester együtt léptek föl a másik egylet tagjaival. Az alapszabályokban politikai színezetű tevékenységről szó sem esik, sőt egyértelműen elhatárolták magukat a „vallási vagy napi politikai kérdések felolvasás vagy előadás"

76 általi tárgyalásától. Ha ezt nem tették, figyelmeztette őket a belügyminisztérium, kinek jóváhagyása volt szükséges az alapításhoz. Azonban rétegek szerinti elkülönülésük lehetőséget adott külön politikai vélemény kialakítására is, melyet bátran hangoztattak. A hatóságoknak különösen széles körű lehetőségük volt a szervezeti életbe való legdurvább beavatkozáshoz is. A belügyminiszter kiküldött közegének vagy a városi hatóság embereinek szabad bejárást kellett biztosítani, joguk volt ahhoz, hogy tudomást szerezzenek az egylet működéséről s ha jónak látják, felfüggesszék tevékenységüket. Végül meg kell még emlékeznünk a turini százas küldöttségről, mely a legrégebbi magyar társadalmi egyletek közé tartozik. Tagjaik közé — a tiszteletbeliek kivételével — az egykori turini küldöttek leszármazottai kerülhettek: a város mindenkori legtekintélyesebb, legbefolyásosabb személyei. Legfontosabb feladatuk természetesen a KossuíTi-hagyotmányok ápolása volt. De jelentős volt jótékonysági tevékenységük is: iskolai ösztöndíjak, alapítványok létesítése. Az egyletek elszaporodása a politikai közélet iránti érdeklődés erősödését jelezte. Számuk növekedése hallatlanul sokféleségük pedig azt bizonyította, hogy a polgári egyenjogúságot, a politikai mozgalmak irányítását mindenki követelte: kik hangosabban, kik a régi juss jogán, kik új jogokra hivatkozva. Megszűnésükkel — a II. világháború után minden társadalmi egyletet betiltottak — a magyar politikai élet sajátos színei tűntek el. Iskolák: Az abszolutizmus tagadhatatlan — bár jól kiszámított — érdeme volt, hogy megtette az első lépéseket a magyarországi intézményes, széles körű népoktatás érdekében. E kezdeményezés eredményességét azonban gátolta az érthető idegenkedés. Új vonása volt ennek az iskolapolitikának, hogy megtörte az egyházak kizárólagos oktatási privilégiumát, a községek nyomásával szorgalmazta a tanyasi iskolák létrejöttét és igyekezett iskolába járásra kötelezni a tankötelezetteket (6—12 és 13—15 évig). Ezeket az intézkedéseket természetesen, saját megerősítése érdekében hozta az abszolutista hatalom, hű támaszot remélvén az így felnevelt és oktatott ifjúságban. Cegléden a gimnázium felállításáig az 18684>ап létesített polgári iskola volt a legmagasabb szintű állami oktatási intézmény. Elvégzése jogosított a gimnáziumi tanulmányok folytatására.