Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 3. Társadalmi és politikai harcok, irányzatok a XX. század elejéig (Reznák Erzsébet)

renc szolgáltatta, ki már első hazai szereplésekor megtagadta apja politikáját, természetesen az atyai örökség sűrű emlegetésével: „...azért jöttem, hogy kötelességemet teljesítsem és jogommal éljek; azon joggal, mely a legnagyobb ember fiának joga, olyan jog, melyet Kossuth Lajos fiától elvitatni nem lehet, és nem czélszerű kísérlet. De bár atyám elveit nem fogom feladni soha, ezen elvek megvalósítására más utat kell választanom, mely a nemzet jelen helyzetével gyakorlatilag összeférjen. Több mint két évtizeden át láttam, hogy rideg negáczióval, az elveknek tisztán ideális téren tartásával még atyám sem volt képes közelebb vinni a hazát állami függetlenséghez, mint volt a kiegyezés utáni napon. Az erőmegfeszítéshez, az emeltyű alkalmazásához alap kell, tényleges alap, a melyet a jelen helyzetben csakis az ország törvényei képeznek, mely törvények határain belül kell keresnem, és fel is fogom lelni a békés eszközöket, melyekkel elérhetjük hazánk állami függetlenségét."

67 Tegyük hozzá, hogy az általa megjelölt politika sem volt reményteljesebb apjáénál, de ráadásul tisztességtelenné vált, a 48-^as eszme lényegének feladásával. Országos bemutatkozását éppen Cegléden kezdte, bizonyára jelképnek szánva ezt a gesztust.

68 Későbbi tevékenysége azonban nem vált a Kossuth név dicsőségére, egész politikája kiegyezésre, „tisztes alkura" hajlott, a feudális rendszer stabilizálására. Kossuth Ferenc és az általa vezetett párt tehetetlenségét az 1905. év mutatta meg. A kiegyezés óta először, a függetlenségi párt választási győzelmével ellenzék nélkül maradt a magyar parlament. A helyzetet, a demokratikus mozgalmak erőteljes támogatását, az abszolutisztikus úton kinevezett Fejérváry(„darabont") kormány népszerűtlenségét azonban nem tudták, nem merték kihasználni. Ehelyett a kivárás álláspontjára helyezkedtek s a koalícióval szemben bizalmatlan király meggyőzésére meghirdették a varázslatos nemzeti ellenállás jelszavát. A valójában nagy erőt képviselő mozgalomhoz Cegléd város közönsége is csatlakozott, megtiltva tisztviselőinek a törvénytelen kormány által kibocsátott rendeletek végrehajtását.

69 A függetlenségi párt kiegyezési hajlamával azonban — melynek készséges szószólója Kossuth Ferenc volt — a mozgalom is gyorsan erejét veszítette. Átvette helyét a sokkal látványosabb, de kevésbé hatásos „Tulipán mozgalom", mely az ellenállás nevében a magyar ipar pártolását tűzte ki céljául.

70 A főleg főrendi hölgyek védnöksége alatt meghirdetett mozgalom minden ereje csupán a demonstrációban merült ki. 1906ban pedig megszületett az „új kiegyezés": a párt, mely hosszú ideig a hazaárulás vádját szórta a 67-es politikusok fejére, Kossuth Lajos fiának vezetésével beleegyezett a költségvetés, az újonclétszám, a közös vámterület megszavazásába, s ezzel méltónak bizonyult a kormányalakításra. Cegléd város nagy örömmel, 700 tagú küldöttséggel köszöntötte az új kormány kereskedelem- és iparügyi miniszterét, Kossuth Ferencet, nem titkolván, hogy most már Cegléd is jutalmat érdemel hűségéért. A város valóban jutalmat érdemelt volna küzdéséért, mellyel nehezen megszerzett politikai jogait védelmezte a korszak egésze alatt. 1914 ennek a küzdelemnek határa, de nem záróköve. Eddigre már meghalt Gubody, a városépítő, meghalt Kossuth Ferenc is, alig egy hónappal a világháború kitörése előtt. A század végére páratlan lehetőség nyílt arra, hogy a mezővárosból valódi, legalábbis magyar mércével mérve valódi város váljon. A század vége, a XX. század eleje azonban még felemás társadalmat talált: a polgárosodás útján haladó mezővárosi parasztságot, a leginkább polgárosult úri értelmiségi vá-