Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
IV. A kapitalizmus kora - 3. Társadalmi és politikai harcok, irányzatok a XX. század elejéig (Reznák Erzsébet)
A Tiszán inneni kerület megbízható embere Bobory Károly volt. A kapcsolat 1851-ben kezdődött, mikor Figyelmessy Fülöp és Andrásffy Károly a hazába hozták Makk utasításait. Figyelmessy visszaemlékezései szerint Bobory, „a lángoló lelkű hazafi" látta őket vendégül Cegléden, egyúttal gondoskodott továbbjutásukról is, rendelkezésükre bocsátván kocsiját. A mozgalomban való aktív részvételének bizonyítéka az az utasítás, melyben Makk a „katolikus papi hónappá" tulajdonképpen egyik alvezérévé nevezte ki Boboryt, meghatározva részletesen feladatait. Az ítélet 1853-ban kelt, 7 valódi tettekre tehát nem is jutott sok idő, mégis 15 évi fogságot jelentett, melynek 4 éve után amnesztiával 1857^ben szabadult Bobory a josephstadti börtönből. 1853-ban ítélték el ugyancsak 15 évre Szabó Károly ceglédi református lelkészt, kinek az ítélet szerint „.. .tudomása volt Noszlopy Gáspár hazaáruló üzelmeiről". 8 Voltak még más ceglédi résztvevők iis, ismerjük mieg az ő nevüket is: Szalay Lajos (12 év), Tímár József szabó (12 év), Túri János falujegyző (12 év). Emlékezzünk meg még Lázár Karolinról (ceglédi kézimunka tanítónőről), kit ugyancsak vizsgálat alá helyeztek a mozgalomban való részvétel gyanúja miatt, de bizonyítékok hiányában fölmentettek. 9 1859-től, a Habsburgok számára szerencsétlenül végződő olasz háborúk hatására az önkényuralom kénytelen volt Magyarországon is visszavonulni. 1860-ban már Cegléd város tanácsa is hangosan és elszántan követelte elorzott jogait, mikor a megyebiztos által kinevezett városi csendbiztos szolgálatba lépése ellen tiltakozott: „... amikor a községi választmány magát egyrészről a felsőbb rendeletek hű végrehajtójának tartja, úgy másrészről egyszersmind magát törvény által adatott jogainak hű őre gyanánt tekinti". 10 Nem is nyugodtak addig, míg orvoslást nem nyertek sérelmükre, s az általunk választott személy foglalta el az állást. Az októberi diploma, mely valójában nem sok engedményt adott, mégis reményekre jogosított föl, pl. azzal a pontjával, mely visszaállítani ígérte az ország közigazgatási egységét. Ennek megfelelően Pest megye, a politikai mozgalmak vezérmegyéje is célul tűzte ki, hogy önkormányzatát — melyben oly hoszszú ideig az alkotmányos jogok védőbástyáját látták — maradéktalanul visszaállítsa. A megye biztatására és útmutatásához híven a ceglédi választmány is fontos határozatot hozott: „Mikép Czegléd város községválasztmánya és tanácsa is más községbeliékhez képest — miután a hivatalnokodásra nem a nép bizalma, hanem a kormány kinevezése által lett fölhíva, köszönne le, s a megyénél az 1848-ik évi törvények alapján eszközlendő választás mielőbbi megrendelését kérné." 11 1861 januárjában pedig a megye rendeletére nagy kedvvel láttak hozzá a városi közigazgatás újjászervezéséhez. Mindenekelőtt ezt állapították meg : „... a városi tisztviselők fele része rcatholikusokból, fele pedig protestánsokból választassék, mely alapelv folytonos régi gyakorlat által is már megerősíttetett". 12 (Ez a gyakorliat igen sokszor a protestáinsiok, (nevezetesen a reformátusok javára módosult.) Ennek megfelelően történt a szükséges hivatalok kijelölése és a választás. Az alábbi hivatalokat látták indokoltnak megszervezni: az igazságszolgáltatás felelőse a főbíró, kinél követelmény, hogy jártas legyen a törvényben, valamint segítői, két tanácsnok és a főjegyző. A közigazgatás felelőse a polgármester, helyettese, 9 tanácsnok és a másodjegyző. A mezei rendőrség bírája felelős a város határának biztonságáért. A város alkalmazottai voltak rajtuk kívül még: az adószedő, számvevő, 'katona- és rendbiztos és a szolgák. 13 266
