Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 2. A város a jobbágyfelszabadulástól az első világháborúig (Kocsis Gyula)

— földet és 600 fertályos gazdát érintett. (1858-ban még csak 464 fertályos gazda volt.) A telekkönyvi hatóságok a földcserék után követelték a rendeletileg előírt illetéket, amelynek kifizetését a fertályos gazdák az úrbéri törvényekre, illetve a gazdálkodás racionalizálását célozó miniszteri rendeletekre hivatkozva megtagadtak. A ceglédi gazdák ügye ismét országos üggyé nőtt, 1896-ban Hegedűs Károly, a város képviselője még az országgyűlésen is interpellált a fertályosok érdekében. Ezeken a földeken csak a tagosítás után, a századforduló idején épültek tanyák. A hozzájuk tartozó „tizenhatos rétikaszálók" nagy részét pedig hamarosan feltörték, szőlőt, gyümölcsöst ültettek bele. A fertályos gazdáknak korszakunkban külön szervezete volt, amely ügyeiket intézte, érdekeiket képviselte.

21 A legnagyobb változást a határhasználatban az úrbéri elkülönözés utáni legelőfelosztás hozta. A legelők intenzívebb használatba vétele már az elkülönözés előtt megkezdődött. Az abszolutisztikus kormányzat által a városra erőltetett nagy összegű államkölcsön fedezetéül a kerületi es. kir. pénzügyigazgatóság engedélyével 1855-ben 2500 holdat kihasítottak a közlegelőből és vállalkozó gazdáknak 4 évre bérbe adták kisebb-nagyobb (nemegyszer 100 holdas) darabokban. A bérbe adott részt több darabban (a Kenderföld és a vasút között, szolnoki országút, fertályföldek — Bede-tó és a körösi vasút között) hasították ki. Valószínűnek tarthatjuk, hogy a város ezzel a lépéssel a legelőelkülönözést próbálta siettetni, illetve a városhoz közeli legelőrészeket a lakosság számára biztosítani. Ezt a felvetést támasztja alá, hogy a bérelt legelőföldeken 1858ban már tanyák állottak, amint ezt a fogyasztásiadó-kerületekről készített szkematikus térkép illusztrálja. A legelőelkülönözési szerződés után azonnal megkezdődtek a felosztási munkálatok, amelyet Timon Bertalan mérnök vállalt el, holdanként 70 krajcár, összesen 10 370 forintért. A kiosztásra, amelyet a zsellérjárandóságok kimérésével kezdtek, végül is 1864. augusztus 1. és október 1. között került sor. A gazdákat a munkálatok költségei, telkenként 2 osztrák forint terhelte. Az uradalom a kiosztásból is igyekezett hasznot húzni, az uradalmi telekkönyv alapján 20 krajcárért (1 napi napszámbér) cédulákat osztott arról, hogy kinek jár legelőilletmény. A legelők felosztását a birtokos lakosság már nagyon várta, különösen az 1900 családfőt meghaladó házas zsellérréteg, amely a felosztáskor 2,5 hold földhöz juthatott. Ez a 2,5 hold legelőilletmény a városi lakosság nagy tömegeinek esélyt jelentett a gazdarétegbe jutásra, a társadalmi emelkedésre. Ez az esély sajnos igen rossz gazdasági körülmények között jelentkezett (1860-tól az ínséges esztendők miatt a gabona ára igen magas volt), így sok zsellér a puszta megélhetésért kénytelen volt elkótyavetyélni ezt a lehetőséget. A szolgabíró és a városi tanács bizonyos mértékig előre látta a dolgokat és eleinte közigazgatási határozattal próbálta elejét venni a zsellérilletmények eladásának. A szolgabíró 1860-ban a tanács véleményét kérte, hogy a zsellérháztól elszakítható legyen-e a legelőilletmény. A tanács szerint csak hatósági engedéllyel, indokolt esetben lehessen külön eladni, mert az úrbéri pátens szerint a ház kiegészítésére szolgál, egy telekkönyvi jószág. A szántók is csak hatósági engedéllyel voltak elszakíthatok, pedig ezek nem voltak kiegészítő részek. A vagyonosabbaknak nem lesz nehéz megszorult lakostársaiktól a legelőföldeket olcsó áron összevásárolni, amiből az következik, hogy az egész földbirtok a vagyonosabb osztályé lesz, míg a szegényebb osztály végképp tönkrejut. A határozattervezet nem valósult meg, úgy módosították, hogy 1 lakosnak csak 4 egész telek utáni járandóságot (88 holdat) szabad összevásárolni. Voltak, akik még ezzel sem elégedtek meg. Schülinger Ignác gabonakereskedő 32 226