Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
IV. A kapitalizmus kora - 2. A város a jobbágyfelszabadulástól az első világháborúig (Kocsis Gyula)
A ceglédi jobbágyság használatában az 1780-as, illetve 1820-as határfelmérés óta maradvány- és irtványföld nem volt — így megváltásuk sem jelenthetett terhet. A nagy terjedelmű jobbágytelkek, amelyekért az 1846-os örökváltsági terv szerint a kamatokkal együtt mintegy 4 millió forintot kellett volna fizetni, állami kártérítéssel került a tulajdonukba. Minthogy a városnak a szőlődézsmát ismét fizetni kellett, az uradalom tisztviselője 1852-ben megkérdezte a várost, hogy akarja-e a szőlődézsmát megváltani. Az uradalom az 1764 hold öregszőlőért évi 14 690, az 1335 hold ugyeri újszőiőért évi 10 012 váltócédula forintot jelölt meg dézsrnamegváltási összegként, de az örökváltság ügye ekkor még fel sem merült. A város nagyon magasnak találta a kért összeget. A dézsmát nem lefejtett borból, hanem mustból adták meg, így csak a must árával lehet számolni a megváltáskor. A must átlagára 1841—1851 között 4 váltóforint volt, a holdankénti átlagtermés pedig 8 akó. (Az uradalom saját szőlőjében még ennél is kevesebb.) Ezek szerint az öregszőlők évi átlagtermése 14 112 akó — 57 153 vcft értékben, az ugyeri szőlő évi átlagtermése 10 680 akó 43 254 vcft értékben. A papi tized megszűnésével az Öregszőlőktől jár kilenceddézsma-megváltás fejében 6350 vcft, az ugyeritől pedig nyolcaddézsma (mert ezt földesúri földön telepítették) megváltás fejében 5406 vcft. Ezt az összeget a költséges házi kezelés mellett nem lehet tiszta jövedelemnek tekinteni, írták a ceglédiek, így a kilenceddézsma-megváltás holdanként 3 vcft 36 krajcár, a nyoloaddézsma-megváltás 4 vcft lenne. Noha ez az összeg is igen magas és sok más teher is nyomja a szőlősgazdákat, a város hajlandó mindkét szőlőtől (1100 négyszögöles) holdankénti 5, összesen 15 495 vcft szőlődézsmaváltságot megajánlani. A városnak ez az ajánlata a ceglédiek szerint rendkívül előnyös volt az uradalom számára, mert így a dézsmajövedelem 50 százalékkal növekedett a korábbihoz képest. (A városnak ez az állítása lényegében igaz volt, ugyanis az 1842-ben kötött és 1851-ig érvényes szerződésben holdankénti 1 pengőft 36 krajcár volt a váltság összege, míg a fenti ismertetett szerződés 5 váltócédula forintja kb. 2 pengőforintnak felelt meg.) Ezen ajánlat alapján kötötték meg a szerződést 1857-ig, majd 2 évre meghosszabbították. Ez az egyezség szolgált a későbbiekben az örökváltsági szerződés alapjául is. A ceglédiek az úrbéri pátens megjelenése után megpróbálták a lehetetlent — úrbéres jellegűnek, tehát megváltás alá nem esőnek nyilváníttatni az öregszőlőket és a kenderföldet. Arra hivatkoztak, hogy az 1770. évi urbáriumuk szerint az öregszőlőktől úrbéri tartozás fejében kilenced járt, és ennek „szakadatlan megvétele által" (az úrbéri pátens szavaival) az öregszőlők is úrbéri természetűvé vált. A kijelölt küldöttség hiába vitte meg Bécsbe a király ellen megkísérelt sikertelen merénylet után „ ... ö cs. kir. apostoli Felsége leg-, magasabb Thrónjának Zsámolához ő Felsége hű alattvalóit boldogító életének szerencsés megmenekülése fölötti legbensőbb hálaörömünket...", az ügyesnek tűnő politikai fogás nem járt eredménnyel, a hű alattvalóknak az öregszőlők után is örökváltságot kellett fizetniük, a később megkötött egyezség szerint. 5 A jókívánságokat vivő küldöttség feladatai közé tartozott az is, hogy kérje az uralkodótól a város által sem úrbéresnek tartott Űjszőlőkkel és erdőföldekkel kapcsolatos örökváltsági egyezkedés megkezdését, amelyet az úrbéri pátens is megengedett. Az első érdemi lépésekre 1855 folyamán került sor. A választmányi ülés ajánlata szerint a város hajlandó az öreg- és Űjszőlőktől addig fizetett évi 6199 pengőforint bordézsmaváltság 5%-os tőkéjét, vagyis 123 981 pengőforintot örökváltságként 10 év alatt, féléves részletekben kifizetni. A 499 hold erdő évi 83 pengőforintnyi, és a 106 hold kenderföld évi 225 pengőforintnyi ta218
