Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 2. A város a jobbágyfelszabadulástól az első világháborúig (Kocsis Gyula)

2. A VAROS A JOBBÄGYFELSZABADULÄSTOL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG „Nintsen szerentsésebb a Paraszt Embernél Mert boldogabb a sorsa minden mesterségnél A paraszt urakat tartja a Papokat Tartja katonákat és a koldusokat Ha paraszt nem volna kenyerünk sem volna На б nem szántana minyájunk koplalna Romai Császárok az ekét föl vették Királyságuk előtt azt nagyra becsülték"

1 A ceglédi versfaragó parasztember által 1864-ben feljegyzett, a város lakosságának erős paraszti öntudatát kifejező dal a jobbágyfelszabadítás után 16 esztendővel íródott. Ilyen távlatból már csak könnyen felejtendő rossz emlék volt az 1848 előtti időszak, amelyet egyre nehezebben viselt a nagy mezőváros — túlnyomórészt — feudális alávetettségben élő lakossága. A ceglédi jobbágyság helyzete az 1740-es évektől kezdve fokozatosan rosszabbodott. A város földesura, az óbudai klarissza rendház az évente fizetendő taxa összegét folyamatosan emelte, majd pedig különböző munkaszolgáltatásokat is követelt. A rend felszámolásával a város állami birtok lett, a Kamara majd a Helytartótanács kezelésében. A vallásalapítványi uradalmi birtok konzervatív igazgatása hosszú időn keresztül, egészen 1836-ig megkövetelte a tized természetbeni beszolgáltatását, rendszeresen robotoltatta a jobbágyságot, Az uradalomnak állandó törekvése volt, hogy a ceglédi jobbágyságot a jobb minőségű földekről kiszorítsa és az így megszerzett földeken a majorsági gazdálkodást kibővítse. E törekvés jegyében az úrbérrendelettől 1820-ig hatszor mérették fel a ceglédi határt. Az uradalom törekvéseivel szemben a jobbágyság kitartóan védekezett, minden követ megmozdított a feudális függés enyhítése és a használatukban levő földek megtartása érdekében. A XVIII. század végétől kezdve több alkalommal mozgalmat indítottak a feudális szolgáltatások évi egy összegben történő megváltásáért. Próbálkozásaik során a királyig, illetve közvetlen környezetéig is elmentek — sikertelenül. Ezek a törekvések, amelyek a nagy létszámú zsellérséget is érintették, többnyire sikerrel vezették le a gazda- és zsellérréteg közötti, egyre erősödő társadalmi feszültséget, amely a XVIII. század közepétől kezdve több alkalommal „zendülést" is okozott.

2 A reformországgyűléseken hozott törvények eredményeképp 1936-tól enyhült a naturális feudális szolgáltatások korábbi rendszere,

3 a jobbágyfelszabadítás előtt két évvel pedig örökváltsági megegyezést kíséreltek meg. Az örökváltsági szerződést a szentesi, peregi és kiskőrösi szerződések mintájára akar215