Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 1. Ceglédiek az 1848–49-es polgári forradalomban és szabadságharcban (Máté Bertalan)

És a haza számít önökre, hogy amit vitézül megkezdték, azt ha kell, vitézül megkezdeni és bevégezni is fogják."

76 Az őszi toborzóútnak ceglédi emléke a néphagyomány által is megőrzött ún. „Kossuth nóta". A számos változatban fentmaradt dal a kutatók egy része szerint Szeged tájékán, más vélemények alapján a ceglédiek ajkán született.

77 A dal keletkezésének pontos helye ma már nehezen dönthető el. Mindennél fontosabb, hogy lényegi tartalmát a ceglédiek is sajátjuknak érezték. Róluk írta Jókai, hogy Pest utcáin október elején e dalt énekelve vonult fel a „háromezres ceglédi önkénytes néphad .. .".

78 A HADFELSZERELÉS ÉS -ELLÁTÁS NEHÉZSÉGEI A korábbiakban szóltunk már arról, hogy a megszervezett had felszerelése komoly problémákat okozott. A nagy lendülettel szeptemberben megkezdett toborzás új és új honvédzászlóaljak létrehozását eredményezte. A honvédgyalogság a volt sorezredi zászlóaljakkal együtt 1849 tavaszára 109-re nőtt, annak ellenére, hogy az ország tekintélyes területének elvesztése mellett problémát jelentett a hadkiegészítés is. A kellő számú önkéntes híján a Honvédelmi Bizottmány sorozást is elrendelt.

79 „Az új zászlóaljak harcászati alkalmazásának komoly kerékkötője volt a fegyverhiány. A nagy lelkesedéssel bevonuló újoncoknak sokszor hetekig tétlenül kellett várakozniok, amíg fegyverhez juthattak .. Z'

80 A lehetőségek szűkre szabott volta miatt sem áll módunkban, hogy az országos helyzetet vázolhassuk. Meg kell azonban említeni, hogy a Honvédelmi Bizottmány már október végén kénytelen volt elrendelni, hogy „... az országban található lőporaialmok a pesti fegyvergyárhoz hasonlóan, ameddig hazánktól a vész el nem háríttatik, csak az álladalom számára dolgozhassanak...". Rövidesen arra is sor került, hogy felszólítsák a fegyverjavításhoz és egyenruha-készítéshez értő iparosokat: erejükhöz mérten segítsék a honvédelem ügyét, hiszen 1848 decemberének végén országosan még mintegy tízezer újonc várt a felszerelésre.

81 Az ellátatlanság hiányának megvoltak a helyi kihatásai is, és a haditerheket, a pénzügyi nehézségeket Cegléden is érezték. A helyi iparosok — a maguk lehetőségeihez képest — hozzájárultak az országos gondok enyhítéséhez. Ez az anyagi jellegű támogatás 1849-ben sem maradt el, és Cegléd tanúbizonyságát adta segítőkészségének, noha a pénz elértéktelenedése, az áru- és bankjegyhiány súlyos gond volt, hisz az illetékesek soha nem gondoskodtak megfelelő mennyiségű tartalék pénzjegyről. 1849 májusában Klapka, mint helyettes hadügyminiszter, a felszerelendő 12 zászlóalj lábbelivel való ellátásához kért támogatást Ceglédtől. A munka minél sürgősebb és színvonalasabb elvégzését azzal is ösztönözte a miniszterhelyettes, hogy a munkabért megemelte.

82 A város érdemi nyilatkozatára az elöljáróság az alábbi választ kapta: „Folyó hó IV

01 kelt jelentése folytán a' várostól az ajánlott 500 pár bakancsnál több a' felhozott körülmények tekintetéből nem kívántatik..." 205