Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 1. Ceglédiek az 1848–49-es polgári forradalomban és szabadságharcban (Máté Bertalan)

szereplők vagyoni helyzete, hisz az összeírásból nem többre, csak annyira derül fény, hogy milyen nagyságú telekhányaddal rendelkeztek, illetve mivel nem rendelkeztek, és a törvényszabta cenzus összegének valódi forrása rejtve marad előttünk. A reális képhez meg kell említeni, hogy Cegléden országosan is kiemelkedő nagyságú — 93 kis hold — volt egy egész jobbágytelek, tehát egyfertályos gazda ingatlanvagyona sem volt jelentéktelen. Az országos adatok, a kutatások már korábban bizonyították, hogy a nemzetőrség tagjai a társadalom vagyonosabbjai közül kerültek ki, s nem volt ez másként Cegléden sem. A szórványos adatok alapján nehéz vázolni, hol, milyen hadműveletekben vettek részt ceglédi nemzetőrök. A helyi néphagyomány szerint harcoltak „Feketics" és Szenttamás környékén, illetve a pákozdi csatában,

24 és tudjuk, hogy táboroztak Kisbér környékén is.

25 Mint már korábban említettük, fegyverrel való ellátásuk — mivel tekintélyes részük saját felszereléssel nem rendelkezett — komoly problémákat jelentett. A város vezetősége július 27-én segítségért fordult Mészáros Lázár hadügyminiszterhez.

26 Azt kérték, hogy a hazát veszélyeztető körülmények miatt táborba rendelt ceglédi nemzetőrök részére megfelelő fegyvert biztosítson, ugyanis „ ... az egész táborban egy községbeli nemzetőrség sincs rosszabb fegyverekkel ellátva, mind a ceglédiek". (Klem. M. B.) Panaszolták, hogy az ígért 500 db jó szuronyos puska helyett igen hitvány karabélyokkal fegyverezték fel őket és „...nemzetőreink két harmadát ily karabélyokkal, egyharmadrészét pedig egyenesre szegezett kaszákkal láttuk csak el...". (Kiem. M. B.) Hasonló nehézségek voltak a lőszerrel kapcsolatosan is. Maga a tanácsülés foglalkozott ' a problémával, hiszen a központi szervek bejelentették az igényt a város.;birtokában levő lőporra, ugyanakkor szükség volt az otthon tartózkodó nemzetőrök lőszerellátásának biztosítására is.

27 Mindez csak úgy volt megoldható, ha jelezték igényeiket, a lőszer átadásával segítették a honvédelmet, ugyanakkor felszólították a helyi mestereket, hogy a lehető legolcsóbb áron a maguk lehetőségeivel járuljanak hozzá a nehézségek megoldásához.

28 1848 őszéről maradt ránk egy töredék összeírás,

29 amely 146 fő önkéntes nemzetőrre vonatkozó adatokat tartalmaz, Cegléden is előfordult,'hogy a nemzetőri szolgálatra kötelezett személyek maguk vagy fiaik helyett fogadott személyt állítottak. A fenti majd másfél száz fő között nyolc ilyen helyettes volt, akinek szolgálatát a fogadó és családja pénzzel egyenlítette ki. • • : ; Ezt az összeírást előzte meg a vármegye 1848. augusztus 17-i választmányi kisgyűlésének az a határozata, amelynek értelmében augusztus 26-ig Ceglédet 143 fő önkéntes nemzetőr kiállítására utasította azzal a céllal, hogy a táborozó nemzetőröket felváltsák.

30 Mivel az előírt számú nemzetőrt önkéntes jelentkezés alapján kiállítani nem lehetett, a tanácsülés úgy döntött — ezt miniszteri rendelet is előírta —, hogy a lelkészek a keresztelési anyakönyvek alapján foglalják jegyzékbe a 19—22 éves ifjakat és a kívánt létszámot ezek közül sorshúzással egészítik ki.

31 A kiállított nemzetőröknek 20—20 pft-ot kellett adni, illetve fel kellett őket ruházni. Ehhez azonban a tanácsnak anyagi fedezete nem volt, a honvédelmi adó beszedése pedig addig nem sok eredményt hozott. A város kénytelen volt 195