Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 1. Ceglédiek az 1848–49-es polgári forradalomban és szabadságharcban (Máté Bertalan)

Az ajánlattevők száma kereken 1470 volt, de társadalmi hovatartozásukat nem jelölik. A 13 személy foglalkozását is feltüntető iratanyag ilyen irányú következtetések levonására nem elegendő. Tekintettel arra, hogy ez a szűk kör is elsősorban iparosokat (5 fő), illetve városi alkalmazottakat és szellemi foglalkozásúakat (8 fő) foglal magában, és ugyanakkor figyelemmel arra, hogy 1848 körül Cegléd lakosságának számát mintegy 18 ezerre, iparosaiét kb. 500-ra tehetjük,

13 nem kísérelhető meg, hogy a nemzet anyagi terheiből részüket kivevő ceglédiek társadalmi helyzetére vonatkozóan reális képet rajzoljunk. A miniszteri felszólítás értelmében az elöljáróság még májusban és júniusban befizette készpénzben az addig befolyt adományokat. Megesett, hogy a természetbeni ajánlást pénzben váltotta meg a felajánló vagy a vállalt kötelezettségének késve tett eleget. A májusban megindított gyűjtés azonban november derekáig is elhúzódott,

14 ami komoly lemaradást jelentett. A minisztérium részéről elhangzott a felhívás, amely eljutott Cegléd lakosaihoz is. A gyűjtés szükségességét megértve, a hovafordítás célkitűzéseivel egyetértve megszületett az ajánlás, de annak pénzzé tételéről a mezőváros illetékesei kellő felelősséggel nem gondoskodtak. (Értendő ez főleg az azonnal áruba bocsátható nemesfémekre!) A korábbiakban már szó volt arról, hogy a felajánlásokat a ceglédiek május—júniusban tették meg, azaz jóval a termények betakarítása előtt (!), viszont a fent idézett számvizsgálói jelentés 1848 novemberének közepén kelt, azaz jóval azután, hogy a mezőgazdasági termények java már bekerült a határból! Ez azt is jelenti, hogy a termények összegyűjtésére az idő elegendő kellett volna hogy legyen. Magyarázatul vagy a — nemesfémekkel kapcsolatosan előadott — városi bürokratikus és egyéb akadályok, vagy a vontatott beadás, ill. annak elmaradása szolgál. Ez utóbbira nincs ceglédi bizonyítékunk, de országszerte számos helyen sor került ilyesmire.

15 Készséggel egyetértünk azzal a véleménnyel, hogy a „ ... a város anyagi áldozatkészsége végig kiséri a szabadságharcot... s hogy ... a szorongatott haza segítségére önként nagy mennyiségű gabonát..." ajánlott fel, ugyanakkor a mulasztásokat, a nehézségeket sem hallgathatjuk el. ' A NEMZETŐRSÉG SZERVEZÉSE CEGLÉDEN Tíz nappal azután, hogy Pesten győzött a forradalom és létrehozták a pesti forradalom állandó jellegű vezető szervét, a „közbátorságra ügyelő" választmányt, Cegléden is megalakult az ennek megfelelő testület. Legfőbb teendője a nemzetőrség megszervezése volt. Az 1848. évi 22. te. a nemzetőrség feladatát „a személyes és vagyonbátorság, a' közcsend és belbéke biztosításáéban határozta meg.

16 A fegyveres szolgálatot vagyoni cenzushoz kötötték, és tagjai csak azok lehettek, akiknek 200 forint értékű ingatlana vagy V2 teleknyi birtoka, illetve ingatlan vagyon híján évi 100 pengő forintnyi tiszta jövedelme volt. Természetes kikötés volt, hogy a fentieknek megfelelő személyek életkora 20—50 év között legyen, illetve sem gyámi, sem gazdái hatalom alatt ne álljanak, és erkölcsi magaviseletük is megfelelő legyen. A nemzetőrség tagjai vagy 192