Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
III. A város a középkorban és az újkor elején - 3. Cegléd mezőváros a XVIII. századbanés a XIX. század első felében (Novák László)
„Ezen conscdiptioban az akol név alatt értetődnek azon Fundusok, a' mellyeken istállók építve lévén egy részek takarmánynak, más részek szerő Heinék tulaj donítatván a' mérés alól mint haszon vehetetlenek ki hagyodtak", csupán a kertet mérték fel. Pl. Halász György aklát így minősítették az összeírok: „Két darab része takarmánynak és marha akolnak ki hagyódván mind haszon nélkül való fel nem méretett, Harmadik darabja veteményes kertnek íratott", s ennek területét 6/64 hold 6 2 /б n.-ölűnek állapították meg. Kapu János két aklot birtokolt. Az egyik „Takarmányos kert, melly jóllehet valamennyire tágossabb a' szükségessen kívül valónál, tekéntetbe vévén az is, ezen kertnek némel része homok butykákkal nagyobb fáradsággal tői tetődet, egy külenes kerítés nélkül való haszon vehetőnek meg méretődött" (11/64 h 7 n öl); „Emellett külenes kerítéssel egy kis veteményes kertye, melynek fele viszállás végett telleséggel haszantalannak ismertetvén méretlen hagyatódott, fele mérés alá vetőtedett" (3/64 hold 21 4/6 n-öl). 194 Az úrbérrendezés tehát maga után vonta a belsőség és a határ rendezését is Cegléden. Miután kudarcba fulladt az egész határ három calcaturába történő szorítása, 1786-ban kompromisszumos megoldásként meghagyták ugyan a tanyás földművelési rendszert, de bevezették a nyomásos határhasználatot is, igaz korlátozott körülmények között. Ez a határhasználati rendezettség határozta meg a belsőség funkcionális rendeltetésének kialakítását is. A „földes gazdák" többsége 3 /s vagy nagyobb jobbágy birtokkal, „tanyafölddel" rendelkezett. A lakóházuk Cegléd központjában helyezkedett el, de a tanyás jobbágy aklot nem kaphatott a város szélén, mert a tanyája töltötte be annak funkcióját. Az aklok a fertályosok gazdasági-üzemszervezeti szükségleteit elégítették ki. Mivel nyomásos rendszerben gazdálkodtak, viszonylag közel a belsőséghez, a szűk lakóporta mellett továbbra is az aklot használhatták gazdasági udvarként, mint korábban valamennyi ceglédi gazda tehette. Az úrbérrendezéstől, 1770-től nemcsak a határ rendezését, hanem a belsőség regulációját is szorgalmazta az uradalom. A ceglédiek panasza említést tett 1772-ben arról, hogy a rendezéssel pusztulásra lettek ítélve „800. házak, kivül a' mezőn pedig 500. gunyhóik, mellyek sok költséggel épültek fel". 195 A belsőség rendezésének végrehajtása is csupán 1782 után, a vallásalapítványi uradalom szorgalmazására történhetett meg, a határrendezést követően. A rendezés fő célkitűzése a lakóházas porták rendetlen, halmazos csoportosulásának felszámolását tartotta szükségszerűnek, azt, hogy mérnökileg kimért, szabályos rendben, tágas utcák mellett sorakozzanak a házas telkek, s úgyszintén, a város szélén pedig az aklok. Az uradalom tiszttartója, Fórián Antal így fogalmazta meg ezt a törekvést 1807-ben: „az Uradalom az Várost regulázni minden kár nélkül parantsolta, hogy illendő uttzák és minden rútságoktul tisztullyanak és rendbe szedettessenek". 196 A belsőség regulációjával egészében megváltoztatni kívánták a két beltelkes belsőséget. Az uradalmi tiszti hivatal már konkrétan meghatározta 1821. január 25-én hozott rendeletében a rendezés végrehajtásának módját. Többek között előírták, hogy a belső központ sűrű beépítettsége miatt új utcákat kell felnyitni s az újonnan kiosztott házhelyek szélességét 12 ölben, hosszúságát pedig 24 ölben írták elő, s a tűzveszedelem meggátolása érdekében — a fentieken túl — a házak, kémények kőből, sárból építését szorgalmazták. Az új városszerkezet kialakítása rendkívül sok nehézséggel járt. Ezt így fogalmazták meg a mezőváros elöljárói az uradalmi tisztséghez írott levelükben: „Városunk sok adó fizető Lakosai, azonn panaszolkodván, hogy a folyamatban lévő regulatio által nagyon károsítatnak, a' midőn semmi tekintetben vévén drága
