Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 3. Cegléd mezőváros a XVIII. századbanés a XIX. század első felében (Novák László)

Mind az adó, mind pedig a közmunka kivetését tartalmazó (1846) összeírás a ceglédi nemesség differenciáltságát bizonyítja:

149 Adózó Birtok hold Adó ft xr Napszám szekér Teljesített restancia pénzben nap it xr Kapu Gábor 116 2/8 55 54 37 6 60 — Nagy Sándor 69 6/8 32 22 4/8 21 2 38 — Kapu Mihályné 581/8 27 2 6/8 18 10 16 — Kagu Ferenc 46 4/8 21 43 — 14 — — — 28 — Márton Jánosné 46 4/8 21 43 — 14 — — — 28 — Kapu Pál 104 5/8 21 14 2/8 32 — — — 64 — Molnár Márton — 18 54 — Márton Miklósné 23 2/8 18 13 4/8 7 — — — 14 — Nagy Mihály 23 2/8 14 43 2/8 7 — 2 — 10 — Szalay Istvánné 69 6/8 14 13 4/8 21 — — — 42 — Szalay Mátyás 14 13 4/8 Szikszay József 69 6/8 14 13 4/8 21 — — — 42 — ör Csiba István 23 — 11 3 — 7 — — — 14 — If Csiba István 11 3 — — — — — — — Molnár Lajos 23 2/8 11 3 — 7 — — — 14 — Sulyok János 9 33 — — — — — — — Dienes Mihály 34 — 7 12 — 9 — 4 % 9 — Nagy Istvánné 34 7/8 7 12 6/8 9 — — — 18 — Dienes János 11 — 5 43 6/8 3 2/8 2 — 2 30 Dienes Ferenc 1 28 6/8 Márton Ferenc 1 13 6/8 — — — — — — Az 1844/45-ös összeírás szerint 54 kisnemes közül 33 egy forintnál kevesebb összegű adót fizetett, e az 1846-ban kivetett közmunka-szolgálatvégzés is csupán — csak a birtokkal rendelkezők végeztek szekeres napszámot, a birtoktalanok, illetve csak belső telekkel rendelkezők egységesen 3 napot szolgáltak gyalog — 17 birtokost és 34 birtoktalan nemest tüntetett fel Cegléden. Az 1840-es években is a Kapu család volt a legvagyonosabb. Közülük többen nagyobb jobbágytelket birtokoltak, s jövedelmüket más tevékenységgel is igyekeztek gyarapítani, ők is árendálták az uradalomtól a remanenciális földeket, s nem riadtak vissza a kereskedéstől, pénzkölcsönzéstől sem. Pl. Kapu János 1830-ban Borka Imrével társult sertéskereskedés céljából, és 1200 Ft-ot fektetett a vállalkozásba, ö foglalkozott pénzkölcsönzéssel is. 1837-ben történt halálakor tizenöten tartoztak neki 1662 váltóforinttal.

150 A kisnemesek közül többen kézműiparosok voltak és kereskedést is folytattak. Márton Sándor mellett Dinka Józsefné, Rát József is székállók voltak. Dömény Pál — veszekedés miatt eltávolították a városból —, Geiger János és Zelenka László kalaposmesterséget űztek, Márton Ferenc, Dienes János kovács-, Szekerka Jánosné tímárműhelyt tartott fent. öreg Márton Sándor sót árult a piacon, Seres Józsefné pedig boltosként működött a városban.

151 A kisnemesek között voltak egészen szegények is, akik semmiben sem különböztek az alsóbb társadalmi réteghez tartozó közrendűektől. Pl. „Juhos vagy Kopasz vagy leg igazabban Juhász Józsefnek ugyan tsak Juhász szolgálatban levő hellybeli születésűnek" — aki tehát pásztor volt —, azért kellett felelnie a tanács előtt, mert kutyája megharapott egy katonát.

152 Nemes Szigethi vagy Berkó István szolga volt, nemes Nagy István alkalmazta őt 1846-ban.

153