Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 3. Cegléd mezőváros a XVIII. századbanés a XIX. század első felében (Novák László)

A PETRÖCI Sándor által közölt összeírás számadatai a nemesség számának rendkívül nagy ingadozását mutatják. Pl. 1784-^ben 41 nemesről tesznek említést az egyházi és világi összeírások, ugyanakkor az armalisták 1794/95-ös vármegyei összeírásában egy nemest sem tüntettek fel Cegléden (míg Kecskeméten 91, Nagykőrösön 55, Abonyban 17, Ókécskén 5, Űjkécskén 38, és Alpáron 6 főt, s összesen а 894Уз2 dikának megfelelően 328 Ft 3

/

4 xr adót vetettek ki rájuk). Cegléd mezőváros dikális összeírásában az egyes adózók (pl. Kapu Ferenc, Dienes József, özv. Nagy Mihályné, Csiba Mátyás) neve mellett megjegyezték, hogy nemesek. A már említett 1804. évi uradalmi conscriptio 27 nemest regisztrál Cegléden. Számuk azonban későbbiek során erőteljesen ingadozott. Feltételezhetően, a város és a nemesek között az adózás miatt keletkezett feszültségek, az elvándorlás, még inkább a nemesség meghitelesítése a vármegyén, okai a ceglédi nemesek alacsony számának a megyei népesség-összeírásokban. A PETRÓCI Sándor által közölt vármegyei összeírások és a Hadnagy Szék 1840-es évek névsorai között is szembetűnőek a különbségek. Az 1836. XI. te. adófizetésre kötelezte az armalista nemeseket is, s ennek következményeként 1840-ben hozták létre a ceglédi nemesek az önálló igazgatási szervüket, a Hadnagy Széket. Az alapító okmányt 47 nemes írta alá (közülük 16 írni sem tudott). Az „Adózó Czeglédi Jobbágy Nemesek" száma 54 volt 1844-ben, s 1846-ban is 51 nemest írtak össze. A nemescsaládok száma tehát, lényegesen több volt, mint — az említett — megyei összeírások mutatják. Az 1845-ben Cegléden élő azonos nevű nemes családok száma is jóval felülmúlja az 1842-es vármegyei összeírásban kimutatott 15 fős mennyiséget (Bárdi, Beleki, Csiba, Dienes, Dinka, Döme, Gaiger, Gál, Juhász, Kapu, Márton, Molnár, Nagy, Rát, Seres, Sulyok, Szalay, Szekerka, Szikszay, Zelenka). Az adózó nemesek 57-en voltak.

137 A ceglédiek egységesen a nemesség armalista rétegéhez tartoztak. Csak személyükre vonatkozhatott a nemesi előjog, a birtokukra nem. A használatukban levő föld, a földesúr, a vallásalapítványi uradalom tulajdonát képezte, s az armalisták is csupán jobbágyként birtokolhatták azt: úrbéres szolgálatok terhelték őket is. Bár a vármegye a kisnemesaket is kötelezte adófizetésre, vonakodtak teljesíteni azt. Nem voltak kötelesek a város részére közmunkát végezni. Mindez, rendkívül hátrányosan érintette a communitast, ugyanakkor a jogok érvényesítése feszültségek forrásaivá váltak. Már 1806-ban arra kényszerült a magisztrátus, hogy összeírja annak a hat nemesnek a vagyonát, akik megtagadták az utána esedékes adó fizetését, s kijelentették, hogy a jövőben sem szándékoznak adózni.

138 Mivel a magisztrátus kötelessége volt a javaslattétel, a nemesség húzódozása miatt a tanács is vonakodott a ceglédi nemesek házhely- és földigényét támogatni, kérelmüket csak akkor továbbították az uradalmi tisztiszék felé, ha kötelezték magukat a jobbágy terhek viselésére. Molnár Sándor folyamodását így ítélte meg a tanács: „Minthogy bizonynyos az hogy a' folyamodónak számára egy ollyantól fog a' föld el vétetődni a' ki talán még tehetsége volt és el nem szegényedett több Esztendőkig a' Városnak teherviselő hasznos tagja lehetett és attól a' Felségnek és V'gyének tartozó adót fizette, és igy contributio alatt volt. Arra való nézve a' folyamodó is ebbéli kérésének meg nyerése eránt a' Méltóságos Uraságnak tsak úgy ajánltathatik, ha a' nyerendő földre esendő Portionak meg adására és ki vévén a' személyét illető terheket, minden más néven nevezendő és városunkban szokásban lévő 's azt érdeklő terheknek viselésére magát kötelezi — ennél fogva meg kérettetni rendeltetett a' Mél-