Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
III. A város a középkorban és az újkor elején - 3. Cegléd mezőváros a XVIII. századbanés a XIX. század első felében (Novák László)
A fenti javaslatot is elvetették, ennek ellenére a magisztrátus nem mondott le a kiárendálásról. Különösen 1819-ben csillant fel a remény, amikor a Helytartótanács a „Politico Fundationalis Jószágokat", közöttük a ceglédi uradalmat licitáció útján bérbe szándékozott adni. A tanács, nehogy idegen árendás hatalma alá kerüljön a város, újból tervbe vette a kiárendálást: „kiváltképpen NKörös és Kecskemét szomszéd Városok virágzó állapotjok és Lakosainak boldogsága forogván ezen Városi Tanáts előtt, kik magokat eleitől fogva árendában tartván napról napra virágzóbbak lesznek és felyebb emelkednek, a' midőn a' mi Lakosaink napról napra szemlátomást lejjebb szállanak; arra volt nézve ezenn Városi Tanáts magát arra határozta, hogy a' Méltóságos Uraságot Minden nemű Urbarialis tartozások és Regálé Beneficiumok ki árendálása eránt meg kérje..." 114 Az ügy érdekében minden hatóságot megkeresett a tanács, 1821-ben — mivel a király nem tartózkodott székhelyén, Bécsben — Lajos főherceg segítségét is kérték a kíárendálás érdekében. 115 A próbálkozások ismét nem jártak sikerrel, a vallásalapítványi uradalom fennhatósága alatt maradt a mezőváros. Az 1836. évi úrbéri törvények ösztönözték újból a magisztrátust, hogy megkísérelje a kiárendálást, sőt az örökváltság érdekében is lépéseket tegyen. Szentes mezőváros példája lebegett a tanács előtt, ahol a jobbágyság 1836. január 10-én úrbéri egyezséget kötött a Károlyi családdal. 116 Ezen felbuzdulva 1836-ban Cegléd mezőváros is elkészítette az örökváltsági tervezetet, amelynek összegét 30 esztendő alatt kívántak volna kifi-< zetni (1. a 157. oldalon levő táblázat adatait). 117 Jóllehet, az örökváltságot sem tudta kiharcolni a ceglédi magisztrátus, azonban kevés siker mégiscsak honorálta fáradozásukat. Mivel az 1836. évi úrbéri törvények megszüntették a méhrajokból és a bárányokból történő kilencedadást, valamint az ajándékok (borjú, tojás, vaj) beszolgáltatását, 118 hajlandónak mutatkozott a vallásalapítványi uradalom arra, hogy 1836. január 1-től 1841. december 31-ig terjedő időszakra a ceglédi jobbágyság a gabonadézsmát egy mennyiségben adja be, a bordézsmát pedig pénzben megválthassa. A szerződést 1836. január 26-án kötötték meg. Az első osztályú egész sessió után 30, a második után pedig 24 pozsonyi mérő kétszeres őszi gabonát, 20—20, illetve 16 p. m. tavaszit és árpát, valamint 10, ill. 8 p. m. zabot vettek számításba, s így az öszszes kilenced és tized gabonadézsma mennyisége: т^ил т ^1 п 1, Kétszeres Tavaszi és árpa zab Jobbagytelek _ „ _ m * . . p. m. p. m. p. m. 279 5/8 1. osztályú 8388 2/4 5592 2/4 27961/4 93 3/8 2. osztályú 2241 — 1494 — 747 — A gabonaféléket az uradalom magtárába kellett behordani. A szalmáért — sessiőnként 1 Ft 36 xr-t számítva — összesen 596 Ft 48 xr-t fizettek a jobbágyok az uradalmi pénztárba. A szerződésben foglaltak először soknak tűntek, azonban — mint döntött a magisztrátus 1836. február 15-én — „Gondolóra vévén az egybe gyűlt Belső és Külső Tanáts a' Gabonabeli Dézma öszve írásának és behordattatásának hosszas voltát, melly a' múltt 835 ik esztendőben hat hetek alatt ment véghez, és illy hosszas idő alatt az essőzés, madarak pusztítása, és a' barmak által, a' csomókban, boglyákban okoztatott károknak nagy voltát, ezen hosszas idő veszteségnek és kárnak eltávoztatása tekintetből" 156
