Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 3. Cegléd mezőváros a XVIII. századbanés a XIX. század első felében (Novák László)

dikális összeírás szerint műhellyel rendelkező kézműves 179, kereskedő pedig 24 volt Cegléden, s így további 203 adózó családfő vehető még tekintetbe, s ily módon 10 235 főre emelkedik Cegléd össznépessége. Mivel azonban a számítás ideális családlélekszám alapján készült — s az összeírás nem tartalmaz mindenkit, pl. a konvenciósokat stb. —, az 1804. évi részletes népességkimutatás, illetve Cegléd 10 383 lélekszámát reális értéknek ismerhetjük el. Cegléd mezőváros demográfiai helyzetét az 1784—1842 közötti évek adatai alapján mutatjuk be:

75 Év össznépesség (fő) 1784 7 940 1804 10 383 1812 11758 1820 11 127 1830 13 724 1839 15 436 1842 16 639 Cegléd mezőváros úrbéri viszonyai a XIX. század közepéig A Clarissa apácarend ceglédi birtokjogához nem férhetett kétség a törökök kiűzése után. Az apácák igazolták jogosságukat a Neoacquistica Commissio előtt, s ebben III. Károly meg is erősítette őket a Rákóczi-szabadságharc bukása után, 1714-ben. A mezőváros közvetlen földesúri fennhatóság alá került, bár az 1770-es évekig viszonylag önállóságot élvezhetett a communitas. A ceglédi jobbágyok így emlékeztek vissza erre az állapotra az úrbéri kérdőpontokra adott válaszukban 1769-ben: „Hajdani időktül fog vast, az mennyire emlékezünk, földes uraságunktul voltak contractussaink ki adva, és azoknak határozott esztendeje ki telvén, változtak egész 1744-ik esztendőig. Mellyben proiectum képpen új contractus az földes uraság eleiben tétetett és nekünk meg mutattatott, sőtt kezünkbe is adatott, jó tökélletességre nem vitetthetett, ugyan azért foganatossága nélkül maradott. Helyette azomban az földes uraság velünk egyeségre lépvén, noha seminémű contractust vagy levelett ki nem adott, szövetséges rendelése mindazonáltal akkor minnyájunk által be vétetett és időnek folyásával szokással és usussal meg erösittetett. Ez szerint kész pénzül census név alatt 2500 ft-okat fizettünk. — Földi mindennemű termésinkbül 9-edet ki adtuk. — Mészárszékit, pálinka korcsmát esztendőnként változó árendabeli sumába birtuk, némelly esztendőben pedig az földes uraság mind mészárszékét, mind említett korcsmát önnön keze alá vévén használta. — Szénát bizonyos szekér számban, úgy búzát, zabot victualékot s culinarékot is esztendőnként adtunk, de sem szénának szekérbeli, sem búzának zabnak mérőbéli, sem victualéknak, culinaréknak mivoltára bizonyosan nem emlékezünk." A Clarissa apácarend, mint földesúr 1749-ben bocsátotta ki első urbáriumát, amelyet a vármegye törvényesen megerősített, s a járási főszolgabíró által kihirdettette 1751-bsn. Az urbárium bevezetésére azonban még nem kerülhetett sor, mert a jobbágy-telekszervezetet ekkor még nem ismerték Cegléden. Ezért a ceglédi jobbágyság továbbra is 3000 forint cenzust fizetett évente egy összegben.

76 Mária Terézia úrbérrendeletét megelőző időszak jobbágytelki viszonyait jól jellemzi a ceglédiek úrbéri kérdőpontokra adott válasza 1768. március 6-án: „Földes Uraság által ki adott, de folyamatban ekkoráig nem vétetett urbáriumunk szerént határunkbeli szántó földeknek három vetőre vagyis calcaturára köllett volna 144