Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
III. A város a középkorban és az újkor elején - 3. Cegléd mezőváros a XVIII. századbanés a XIX. század első felében (Novák László)
A mezőváros elöljárói, a magisztrátus tagjai a legvagyonososabb és legtekintélyesebb gazdái közül kerültek ki. Különösen így volt ez a XVIII. század első felében, amikor még fennállott a cenzuális viszony, a földesúr kevésbé avatkozott a város belső ügyeibe, s a communitás szabadon választhatta meg a magisztrátus tagjait: a szomszédos Nagykőröshöz hasonlóan, a tanácsbeli gazda egyéni gazdasági és politikai, vallási érdekei azonosak voltak az egész közösség érdekeivel, a mezőváros boldogulását tekintették fő célnak. 23 Cegléd mezőváros legtekintélyesebb református gazdái 1720/21-ben a 370 adózó gazda közül következőek voltak: 24 ADÓZÓFÖ ADÓÖSSZEG forint dénár Millus Mihály 130 Geszteli János 52 — Füle Miklós 42 — Pánczél György 36 50 Molnár István 27 75 N. Szabó András 27 — Farkas Pál 26 75 Reggel Mihály 23 50 Vágó András 23 11 Füle Mihály 22 11 Nagy István 21 50 Kis Gergely 18 25 Csizmadia Mihály 17 75 Váróczy Péter 17 — Kapu Márton 16 — Ekkor még a magisztrátusban református gazdák foglaltak helyet, s a tanács közigazgatási, vallási egységet képező testület volt. A fenti vagyonos gazdák közül többen is betöltötték a bírói hivatalokat. Bár a vagyoni tagozódás (örökség útján való differenciálódás), s egyes családok kihalása egyes családok háttérbe szorulását, illetve elsüllyedését idézte elő, azonban számos família — az 1720/21-ben ismert közül — mindvégig megtalálható Cegléd mezőváros irányító testületében: pl. Csizmadia, Kapu, Füle, Geszteli, Reggel, Farkas. Szükségszerűen, s természetesen, újabb és újabb családok bukkanták fel, emelkedtek ki a későbbiek során. A XVIII. század közepén betelepült katolikus családok is vagyonilag megerősödtek — annál is inkább könnyen történhetett meg ez, mert a földesuraság messzemenően támogatta őket, s bőségesen juttatott nekik földet —, s felemelkedhettek a felső társadalmi rétegbe, ennélfogva is helyet kaphattak a magisztrátusban. A legvagyonosabb családok, akik közül kikerültek a mezőváros vezetői is, 1752—1770 között a következőek voltak: 25 ADÓZÓFÖ ADÓÖSSZEG 1752 1768 forint dénár forint dénár Ballá János (ref.) 10 55 16 36 Csernus Pál (kat.) 10 49V 2 10 49 öreg Etser István (ref.) 29 48 — — Ifjú Etser István (ref.) 11 80У 2 15 35
