Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 3. Cegléd mezőváros a XVIII. századbanés a XIX. század első felében (Novák László)

reformátusok templomának elvétele, és a református iskola lefokozása alsó fokú iskolává. Dornikovics Mihály váci püspök az 1700. évi canonica visitatiójakor már megállapította, hogy Cegléd mezővárosnak jól fedett katolikus temploma van és református prédikátora. Ezzel a kijelentéssel hangsúlyozni kívánta azt, hogy a reformátusok elvették a katolikusok templomát. Tekintettel arra, hogy a „cuius regio eius religio" elve határozta meg az uralkodó vallást, ennek megfelelően a katolikus földesuraság sérelmezte az egykori (reformáció előtti) katolikus templom reformátusok általi birtoklását. A Helytartótanács döntése alapján elvették a katolikusok földesúri segédlettel a reformátusok templomát. így az 1746-ban megszervezett katolikus plébánia 1753. március 27-én templomhoz jutott. A reformátusok új helyre kényszerültek, új templomot is kellett építe

T niük, amit 1754. december 10-én szenteltek fel, majd — sok viszontagság után — befejezhették a templomtorony építését is. További csapás a református egyházra az volt, hogy a Helytartótanács 1755-ben megszüntette a felsőbb református iskolát, és csak a grammatika tanítására korlátozott alsó fokú iskola működhetett tovább Cegléden.

10 Tehát, a XVIII. század első felében ahogyan nem tudta elhárítani Cegléd mezőváros a földesúri befolyás erősödését, úgy — a mezővárosi autonómia alapját képező — vallási integritását sem tudta megőrizni. A Clarissa apácarend gyakorlatilag a XVIII. század közepére érte el azt, hogy Cegléd mezőváros irányító testületében, a magisztrátusban felére csökkent a reformátusok száma, a másik felét pedig a katolikusok alkották. Ez a rendszer maradt érvényben mindvégig, sőt, a vallásalapítványi uradalom idején (1782 után) előírássá is vált. Az uradalom gyakorolta a kijelölési jogot. Az egyik évben katolikus embert jelöltek főbírónak, s csak másik évben választhattak meg református gazdát a tanácsbeliek, de ezt is csak az uradalmi tisztek jóváhagyásával. Annak ellenére tehát, hogy háttérbe szorították a reformátusokat, a tanácsválasztás viszonylag demokratikus maradt. A vallási felekezetek azonos számban lehettek jelen a tanácsban. A XIX. század elején, amikorra már jelentősebb létszámra emelkedett az evangélikus lakosság, a lutheránusok is arányosan képviseltethették magukat a ceglédi magisztrátusban.

11 Az uradalom által pártfogolt katolikusság és a hatalomban visszaszorított reformátusság között mindvégig megmaradt a feszültség. Ezért elsősorban is a hatalom birtokosa, a földesuraság tehető felelőssé. A XVIII. század végén incidensre is sor került. A református iskola rektora — az ősi szokás szerint, fizetség gyanánt — szüret idején boradományt gyűjtögettetett össze perceptoraival a református hívektől a szőlőhegyen, de Fórián Antal tiszttartó ezt a kolleMa bort is megdézsmáltatta, elvéve minden ötödik akó bort. Amikor pedig tiltakozott a rektor, megfenyegette őt a tiszttartó.

12 A vallási ellentétet jól példázza 1823-ban a város malma építése körül támadt bonyodalom is. A katolikus és a református molnár megegyezett abban, hogy a malom tetejére keresztet tesznek. A katolikus második bíró, Lovas István vallomásában így szólt a következményekről: „Csizmadia János Tanátsbéli Református be jővén a

: Városházához, indullatossan így szóllította meg a' jelen levő fő Bírót Farkas Mihályt, Fő Bíró Uram külgyön el a' Molnárokért ki engedelmével, vagy parancsolattyával építették a' Keresztet a' Malomra, Fő Bíró Uram azt mondotta, hogy nincsen tudtával, akkor Csizmadia János Uram azt mondotta, hogy nem szükséges nékünk a' Kereszt, van nékünk elég Ke-