Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
III. A város a középkorban és az újkor elején - 2. Cegléd az Árpád-kortól a török kor végéig (Vass Előd)
hogy ha ceglédi ember jön Vácra, lefogatja és a tizedbérletet másnak adja ki. Ez ellen az apácák tiszttartója Ottantius György az esztergomi káptalan előtt tiltakozást jelentett be. A tizedbérleti per ezután Forgách Zsigmond országbíró elé került. Az esztergomi káptalan vizsgálata nyomán lezárult per végzéseként a bérleti összeget 100 Ft-ra emelték fel. Azonban a bérlet kezelésének megszerzése még korlátozott másodbérlet formájában is Cegléd hász-város belső önkormányzatának újabb kibővülését jelentette. A legújabb kutatások éppen ezért 1614-től Cegléd török alatti „aranykoráról" vallanak, s az „aranykor" főleg ezt a kibővített önkormányzatot jelentette. 82 A ceglédi, illetve a három hász-város közös bíráskodásáról a mai napig nincs egyhangú vélemény. Salamon Ferenc és Hornyik József korábbi véleménye szerint a közös bíróságot a török idők alakították ki, s maga a bíróság teljhatalmúlag ítélt, majd a török uralom után szűnt meg, ma már újabb megvilágításba kerül. A nagykőrösi városi jegyzőkönyveik 1636. évi feljegyzéseiben szerepel tehát, ahogy Kőrösön, úgy Cegléden is olyan törvénykezési gyakorlat alakult ki, hogy mindegyik hász-város törvényszékére a két szomszédos hászváros két-két tanácsbelijét is ülnökként meghívták. Ilyen fogott bírákkal működő törvényszékkel a három hász-város közül legkorábban 1521-ben Cegléden találkozunk. Talán ceglédi kezdeményezésre alakult ki a három hász-város közös ítélkezési hagyománya a török időkben. A három hász-város törvényszéke első fokú bíróság volt, de ítéleteibe beleszólt a török is és a vármegye is. Másodfokú hatósága az 1584. évi tiszttartói utasítás szerint a tiszttartó elnökletével tartott úriszék volt. 83 Cegléden a hász-városnak és a gazdáknak is volt önálló gazdálkodásuk. A göbölycsordák Ceglédtől nyugatra egészen az irsai határig legeltek. A berceli határban voltak a város szérűskertjei is, ahol a juhnyájak tartózkodtak. A határ legnagyobb része legelő és kaszáló volt. Erről 1663-ban az itt átutazó Evlia Cselebi, török világutazó így ír : „... igen sok fű, lóhere, lucerna, s másféle réti fű, fokhagyma és vöröshagyma terem itt...". Szintén a berceli határban találhatjuk a szőlőket is, amelyekből az 1673. máj. 8-án kelt vármegyei okirat állítása szerint 1000 akó bort szüreteltek le. Ugyanebben az okiratban 3000 kereszt (mint kila V. E.!) őszi és tavaszi összes gabonatermésről, Cegléd tizedszedésének egyévi becsült termeléseként értesülhetünk. Ezenkívül még az egyházi tizedszedés kötelezettsége alá tartozó termények közül 2000 bárány és 500 kas méh említésével is találkozunk. Ezt a szántóművelést és állattartást Cegléd saját gazdálkodása a szomszédos elnéptelenedett faluhelyeken érte el. Adatok szerint időszakonként Cegléd hol Bércei, Irsa, Félegyháza, Györgye, Törtei és Nyársapáti területét művelte. Nyársapáti 1630-ig Nagykőrösé volt. Ezután 30 évig önálló település lett. Majd 1660 után Ceglédé lett. 84 A ceglédi hász-városi tanács széles körű gazdasági irányítást látott el. A legeltetés, az aratás és szüretelés minden mozzanatán kívül érdekvédelmi célokat is megszabott. Az állattartás intenzív módja a legelőterületek növelését követelte meg, az állatállomány számának növelésére. Cegléd déli határrészén, a Csemő homok birtoklása körül, Nagykőrössel az 1648-ban kialakult vitában, az említett gazdasági tényező is közrejátszhatott. A közvetlen előzményekhez tartozik, hogy tatár, török és magyar halottak után, akiket ott vágtak le, a törökök vérdíjat követeltek. Csemő közelében 16404эеп a törökök magyar hajdúkat vágtak le, s a nagykőrösiek a ceglédiekhez tartozónak mondták e helyet, hogy a vérdíjat Cegléd fizesse ki. Cegléd erre magának követelte Csemőt, s ebből hosszú per kerekedett. Ennek során a pozsonyi káptalan Nyársapátin 1649. jan. 108
