Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 2. Cegléd az Árpád-kortól a török kor végéig (Vass Előd)

vetkezett be. A föld nélkül maradt jobbágyok rendszerint elvándoroltak. Cegléden ez a bevándorlás lehetővé tette a telkes jobbágygazdaságok differenciálódását, azokban a gazdaságokban, ahol egyre több cselédmunkaerőt alkalmaztak, gyorsabb gyarapodás és nagyobb meggazdagodás léphetett fel Fontos leszögeznünk, hogy Cegléd korabeli társadalmából kizárólagosan az adófizető háztartások fejeit vagy az újonnan beköltöző, de csak évek múlva adófizető háztartások vezetőit az adóösszeírásokból vagy a perekbeli említéseikből ismerhetjük meg. A település jobbágynépének vezető társadalmi rétegét a telkes háztartásokat fenntartó gazdák alkották, akik 2—3 évenként a földközösség szokása szerint a határban művelhető földeket maguk között újraosztották. A kiosztott szántókhoz arányítottak a legelőterületek használatát is. Az egy-egy jobbágyháztartás által megművelt földterület nagysága a szántóképesség erejétől, vagyis az ökrök számától függött. A jobbágyok magántulajdonban tartott ökreinek száma határozta meg alapvetően az egységes jobbágyi osztályon belüli gazdasági rétegződést. Ez a gazdasági rétegződés pontosan a XIV. század végén és a XV. század elején gyorsult fel, amit Cegléd történetére vonatkozó fennmaradt okleveles adatok is bizonyítanak. A ceglédi módos gazdák közül való volt bizonyára az a Péter bíró is, akit 1376. máj. 23-án kelt oklevél is név szerint említ. A székesfehérvári káptalan, I. Lajos királynak Mikebuda stb. Pest megyei helységek határjárásáról jelentette, hogy azt Péter fia Mihály, Péter ceglédi bíró (iudex de Cegleed) szolgája Erzsébet királynő nevében megakadályozta.

29 Feltehetőleg ebben az ügyben is Cegléd nyugati határának védelméről volt szó, mivel a szomszédos falvakat birtokaik osztódása miatt újabb és újabb adományként megszerző köznemesi földesurak mindenütt a saját határukat kívánták megnövelni. Ennek legjobb lehetősége a beiktatáskor tartott határjárás alkalmával a szomszédos település egy részének megjáratása és felíratása volt. Valószínűleg ez ellen tiltakozott a ceglédi Péter bíró is. Tehát 1376-ban már a ceglédi határhasználat körül a szomszédos földesurakkal megkezdődtek a perlekedések. E perlekedések szaporodása annak is jele volt, hogy úgy Cegléd, mint a szomszédos települések népességszáma és termelőképessége gyarapodásnak indult. Cegléd első mezővároskénti okleveles előfordulását 1444-ből ismerjük. Azonban a bíróválasztási jogot a település 1420-tól megszerezte. Az évenkénti bíróválasztás Szent György napján volt. A következő, 1465. április 24-én kelt oklevél már félreérthetetlenül mezővárosnak (oppidum) nevezi Ceglédet, közben azonban történt valami, ami ezt jobban megalapozta.

30 Az óbudai klarissza apácák kérésére, Cegléd birtokuk részére, Hunyadi János kormányzó Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.), Barnabás Apostol (augusztus 24.) és Máté Evangélista (szeptember 21.) ünnepeire a megelőző és a következő napokra kiterjesztve a szabad királyi városok joga szerint éves vásárokat engedélyezett. Cegléd vásárjogát tehát 1448. máj. 25-én nyerte el.

31 Ettől az időtől tarthatta magát Cegléd igazi mezővárosnak, ha még teljes önkormányzatát nem is érte el. A mezőváros saját tanácsa, élén a bíróval és a 12 esküdttel, valószínű, hogy már 1420—1448 között is működött.

32 A választó és választható polgárok számát és neveit, akik tulajdonképpen a mezőváros legmódosabb jobbágygazdái voltak, két perben való szereplésük által ismerhetjük meg. Az 1469. évi és az 1509. évi perek kapcsán, ahogy ezt Éri István is megállapította — a kollektív felelősségre vonás elvét véve alapul —, a perbeidézettek valamennyien önálló 88