Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 2. Cegléd az Árpád-kortól a török kor végéig (Vass Előd)

népesség feudalizációjának befejeződésével egyeznek meg. Kun származású birtokosaik a király szolgálatában a magyar köznemesség soraiba ekkor kerültek, s ezt adományokkal erősítették meg. E adományozások sorában jelentek meg, fenti 15 település nevével, mint új földesurak. A felsorolt 15 település földesuraiként, a királyon kívül, mintegy 12 köznemesi birtokos család, 2 nagybirtokos és Halas székben birtokló Csertán nemzetségbeíi kun szálláskapitányok jelennek meg. Cegléd északi határánál; Szele, a Garai család, vagy keleti határánál, Abony, a Vezsenyi család és délen Nagykőrös a Kátai és más családok nagybirtokához tartozott. A köznemesek közül, pedig az Alberti család (1390), a mikebudai Békés, a mikebudai Budafi család (1441), a Csévi család, a csévi Farkas család (1447), az Irsai, a Kátai család (1457), a Csekekátai család vagy a Mikebudai család, valamint a Nyársapáthy család és a Nyáregyházi és a Szőregi család a királytól újonnan szerzett birtokának jogbiztosítása végett állíttatta ki okleveleit.

11 Tehát megállapíthatjuk, hogy Cegléd környékének újra betelepülése az 1311. évi pusztulás után az 1360 körüli évekre történhetett meg. A betelepülés körülményeibe a kunok Csertán nemzetségének beilleszkedése külön színfoltot jelentett. Feltételezzük, a kunok Ceglédre és közvetlen környékére is letelepedtek és az ott talált magyarokkal elkeveredtek. A későbbiekben a kiváltságos helyzetet jelentő Halas székhez csupán néhány helység került, amíg a többségük pontosan kun vezetőik bekerülésével a magyar köznemesség soraiba királyi eladományozásokkal magánföldesúri joghatóság alá jutott. Cegléd I. Lajos király uralkodása idejében szerepel oklevélben ismét. 1358. január 10-én I. Lajos király gyermeki szeretettől indíttatva Cegléd királyi birtokot, amely régi idők óta királyi terület volt, azután jogtalanul elfoglalták, s közben saját maga pedig Pál gurki püspöknek és nyitrai esperesnek adományozta, de a püspök Wluengi Miklósnak ezer forintért elzálogosította. I. Lajos király a birtokot most visszaváltotta és édesanyjának, Erzsébet anyakirálynőnek adományozta a szabad rendelkezés jogával. Erzsébet anyakirálynő még 1331-ben fogadalmat tett a Boldogságos Szűzről elnevezett Szent Ferenc Rend szabályzatát követő klarissza rend óbudai letelepítésére. Az óbudai kolostor alapítását az 1334. július 15-én kelt pápai bulla helybenhagyta és a kolostor épülete 1346-ban már kész volt. A klarissza rendi kolostor óbudai épülete az 1353—1372 közötti három okleveles említés szerint nem a Duna partján, hanem az akkori Óbuda nyugati szélén állt.

12 Az assisi Szent Klára Apácarendjét, klarissza vagy damjanita rendként is nevezték. Fekete vagy barna ruha, a derékon fehér kötél, valamint fekete fátyol és szandál volt az előírt öltözetük, s feladatuk közé tartozott a nőnevelés és a szegények támogatása. Az óbudai klarissza kolostorban nevelkedtek a főurak és a köznemesek leányai, valamint népkonyhát tartottak fent a szegények élelmezésére. Erzsébet anyakirálynő az óbudai klarissza apácakolostor fenntartásához szükséges birtokokat maga vásárolta össze vagy a fiától, I. Lajos királytól adományként kapta. Már az alapítás évében, 1331-ben birtokokat adott át és tizedszedési jogot biztosított e birtokokon a klarissza apácáknak. Ugyanezen évben már ezért Adolf váci püspök tiltakozást jelentett be a tizedszedési jog megadása ellen. Hivatkozott arra, hogy Tamás esztergomi érsek a klarissza rendnek a tized szedését már 1319-ben megtiltotta. Ezt az eltiltást 1320-ban a budai káptalan is átírta.

13 Amikor 1368. szeptember 8-án I. Lajos király megerősítő oklevele Cegléd királyi birtokot az óbudai klarissza apácakolostornak adományozta, határbejárást tartottak.

14 Csupán néhány nappal később, 1368. 85