Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 1. Cegléd a magyar honfoglalás időszakában és az Árpád-korban (Benkő Zsuzsanna)

109 Benkő Zs. 1977, 3/42. 110 Benkő Zs. 1977, 15/5. (szakdolgozatunkban helytelenül Nyársapáthoz tartozónak tüntettük fel a Nyúlfülhalmot, amely ugyan ma is határhalom Cegléd—Törtei— Nyársapát között, területe mégis Ceglédhez tartozik. 111 Hídvégi L. 1977. 112 Hídvégi L. 1977. 152. L—16. 113 Hídvégi L. 1977. 232. 114 Erre, valamint a falu pusztásodás kérdésére lektorom, Pálóczi Horváth András hívta fel figyelmemet. 115 Györffy Gy. 1963. 49. 116 Kniezsa I. 1938. 117 Szabó 1. 1966. 178. 118 Uo. FÜGGELÉK 1368. október 2. A budai káptalan jelenti I. Lajos királynak, hogy az ugyanazon év szeptember 1-én Visegrádon kiadott parancsára, az Erzsébet királyné által az óbudai klarissza apácáknak adományozott Cegléd-birtok határjárását a királyné embere, György deák jelenlétében a káptalan megbízottja, László kanonok elvégezte: Először is elkezdték délnyugaton (inter piagas meridiei et occidentis) bizonyos Szárhomoknak (Zaarhomok) nevezett dombon, majd innen a déli részre fordulva és erre egyenesen nagy távolságra elmenvén, elértek egy bizonyos másik dombhoz, amelyet Hosszúhomoknak (Hoziuhomok) neveznek, s melynek végén, dél felől egy földből való határjelet emeltek. Innen észak felé fordultak és három eke földnyi távolságra haladva, bizonyos Gergyefő (Gergyefu) nevű helyhez érkeztek, melyen áthaladva, ugyanezen hely mellett földből két határjelet púpoztak fel, innen az említett déli rész felé fordulva, nyíllövésnyi távolságra haladván, eljutottak egy bizonyos másik, Szarvastó (Zarwastow) nevű hely mellé, amelynél a keleti irányba földből határjelet emeltek; majd pedig ugyanezen irányban nagy távolságra elmenvén bizonyos síkságon, ugyancsak földből határjelet halmoztak. Majd pedig szintén ebben az irányban menve, eljutottak Irsa birtok mellé, amelynél Apácaoromjának (Apachaoromya) nevezett sánchoz értek, amelyet határjelül elismertek és elfogadtak, innen elfordulva, ugyanezen a sáncon észak felé jókora távolságra elmenvén, elértek egy nagy úthoz (ad unam viam magnam), mely Ceglédről (de Chegled) Budára vezetne, melyet is elhagyván nagy legelőhöz értek, amelyet hasonlóképpen elhagyva, eljutottak egy másik országúthoz (via publica) majd ezt ugyancsak elhagyván, elértek egy nagy vadkörtefához, amelyet Farkasakasztókörtvélynek (farkasakazthokurtuel) neveznek, s amely bizonyos Bercelhegyének (Berchelhegye) mondott domb oldalán áll, s ezt (a fát) határjelül hagyták meg. Azután keleti irányba fordultak ugyanazon Bercelhegyén meglehetősen nagy távolságot téve meg, mintegy fél mérföldnyit, elértek bizonyos nagy úthoz (via magna), amely az említett Cegléd (Chegled) birtokról Bénye (Benye) falu felé vezet, és ezt elhagyván, emellett kelet felől földből határjelet emeltek. Innen egyenesen, ugyanabban az irányban, három eke földnyire elmenvén, egy laposon hasonlóképpen földből halmoztak határjelet, majd ugyanezen irányban jócskán továbbmenve, elérkeztek a Csekének nevezett (Cheke), a Boldogságos Szűz tiszteletére emelt, romos kőegyházhoz, amely észak felől szomszédos a Sőreg (Sewegh) nevű birtok földjével. Tehát keleti irányba fordulva innen, egyenesen jókora távolságra elmenvén, eljutottak egy másik, Szent Demeter mártír tiszteletére emelt, egyházhoz, amely észak felől határos a Szele (Zele) nevű birtok földjével. Innen tovább ugyanabban az irányban haladva, érkeztek a harmadik, szintén romos, Székegyháznak nevezett kőegyházhoz, melyet hasonlóképpen határjelül kijelöltek. Innen azután ugyancsak keleti irányban jókora távolságra egyenesen elhaladva, a negyedik, szintén romos, Külsőhegyes (Kylsewheges) nevű kőegyházhoz jutottak, amelynek szomszédai kelet felől Rékas (Reukas) birtok földei. Innen hamarost délnek fordulva és jókora távolságra haladva, bizonyos Székhalomnak (Zekhalm) nevezett dombhoz érkeztek, ahol földből két határjelet emeltek, s amelynek szomszédai kelet felől Tószeg (Thozegh) -birtok földei, és ezután ugyancsak déli irányban haladva, másik dombhoz, Feketehalomhoz (feketehalm) mentek, ahol határjelül ugyancsak földet halmoztak fel; és ezután nyugat felé elértek bizonyos nagy úthoz (via magna), amely az említett Ceglédről (de Chegled) jön és a Tisza (Thycie) folyó felé vezet; ugyanezen úton is átkelvén, bizonyos Szent80