Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 1. Cegléd a magyar honfoglalás időszakában és az Árpád-korban (Benkő Zsuzsanna)

Lajos következtetése, amely szerint ezen a területen Árpád-kori körtemplom (rotunda) volt

112 (2. térkép 17.). A történeti források és régészeti leletek alapján feltehető, hogy a Cegléd határában található falvak egy része 1241—

424эеп a kun- és tatárdúlások következtében pusztult el. Először a Kötény meggyilkolásáért felbőszült kunok pusztították el ezt a területet, majd a tatárok, akik ezen a területen több mint egy évig raboltak, gyilkoltak, fosztogattak. A terület pusztulását alátámasztja az a — már említett tény —, hogy IV. Béla erre a területre telepítette le a tatárjárás után visszatelepülő kunokat. A szomszédos Törtei biztosan kun településnek tekinthető. Még a tatárjárás után is sok határvillongás volt a ceglédiek és a törteli kunok között. Ezek az ellentétek még az újkorban sem szűntek meg.

113 A Cegléd határában ásatások és terepbejárások során előkerült anyag felvet néhány kérdést. Ezekre ma még egyértelmű választ adni nem tudunk, a terület — és az egész Duna—Tisza köze — teljes régészeti topográfiájának elkészülése ad majd talán erre lehetőséget. Az első kérdés, amelyet megemlítünk a Duna—Tisza közén a honfoglaló és Árpád-kori magyarság megtelepülési sűrűsége.

114 A történészek ezen a területen a Kárpát-medence egyéb területénél ritkább megtelepedést tételeznek fel. (Györffy György

ií5 szerint is a XII. században a magyar Alföld népsűrűségi indexe a legkisebb: 6.) A kérdést azonban főként írott források alapján vizsgálták. Néhány területről — így Cegléd határán kívül pl. a Nagykunság, Kiskunság stb. nagy részéről nincsenek, vagy csak elvétve kerültek elő Árpád-kori oklevelek. Ezt a hiányt próbálta pótolni Kniezsa István a helynevek elemzésével.

116 Megállapította, hogy a Duna—Tisza közén is nagyszámú magyarság élhetett a tatárjárás előtt, ennek ellenére mégis ritkább lakosságot tételezett fel ezen a területen. Az ásatások és terepbejárások során talált — korántsem teljes, sőt, mint említettük igen hiányos — régészeti anyag — véleményünk szerint — ezt kérdésessé teszi. A rendelkezésünkre álló adatok alapján a kérdést nem dönthetjük el. A továbbiakban — mint már említettük — a területek teljes régészeti „feltárása" (bejárása; az Árpád-kori falvak helyének és kiterjedésének, népességének meghatározása), és a történeti adatok összehasonlítása teheti ezt majd lehetővé. A második kérdés a falu pusztásodás folyamata ezen a területen. A „pusztásodást" — a kis települések elpusztulását nagyrészt a mongol-tatár hadjárat okozta. Ha „hadászati" szempontból vizsgáljuk, nyilvánvaló, hogy a falvak és a népesség pusztulása, elmenekülése eredeti lakóhelyükről azt a területet sújtotta leginkább, amely legkevésbé volt védhető: nyílt terep volt. Ilyen volt városunk határa is, bár nedves, mocsaras részek bőven voltak, ezek azonban a tatár seregeknek aligha jelentettek komoly akadályt. Így Cegléd mai határában létező falvak egy része valóban a tatárjáráskor semmisült meg. De — mint Szabó István írja:

117 „nem volna helytálló, ha a XIII. század második felében minden pusztafaluban a tatárok áldozatát szemlélnénk". Megemlíti, hogy a tatárjárás után már pusztaként említett települések egy része már a tatárjárás előtt elpusztult. Megállapítja azt is, hogy a feldúlt, elpusztított települések lakosságának életben maradt tagjai — miután egy terület elpusztítása soha nem jelenti a népesség kipusztulását — visszatértek lakóhelyükre.

118 A Cegléd határában eddig előkerült falvak leletanyaga erre egyértelmű választ nem ad. A régészeti anyag arra mutat, hogy néhány falu a tatárjárás után rövid időre újratelepült — a lakosok megpróbálták a dúlás előtti faluban