Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 1. Cegléd a magyar honfoglalás időszakában és az Árpád-korban (Benkő Zsuzsanna)

Kemencénk további két megújításának tapasztásrétege alól ugyanerre a korra datálható edénytöredékeket gyűjtöttünk, 23. réteg: korongolt, vörös színű, nagyméretű fazékhoz tartozó perem- és nyaktöredék. Pereme lekerekített, nyakés peremrésze között enyhén kiemelkedő gerinccel, díszítetlen. Kormozottsága és átégettsége híján lehetséges, hogy a kemence oldaltapasztásából származik (IV. t. 11.). A 21. réteg (4. megújítás): másodlagosan erősen átégett, vékony falú korongolt fehér kerámia oldal- és fenéktöredékei. Kora megegyezik az előbbi rétegekből előkerült kerámiával. (IV. t. 12.) Leleteink alapján az első kemence megépítését a XIII. század második felére, esetleg a XIV. század legelejére tehetjük. Feltehetőleg a kemencét rövid időközökben újították meg, miután az öt rétegből előkerült cserépanyag között időrendi különbség nem állapítható meg. • CEGLÉD HATÁRA Mint már említettük, Cegléd határa Árpád-kori történetének rekonstruálásához csak későbbi, XIV—

XV. századi oklevelek, főként a határjárások, a régészeti ásatások, leletmentések, terepbejárások leletanyaga nyújthatnak segítséget. Az oklevelek közül az 1368. évi

60 és az 1465. évi határjárásokat használjuk fel.

61 Az 1368-i határjárás a város déli határán indul, innen nyugatra halad, azután északra fordul, majd keleti—déli irányból tér vissza a déli részre. Az első határjel Szárhomokhalma, valahol a mai Csemő területén lehetett, Cegléd déli határa tehát a mainál délebbre húzódhatott. Erre utal a XVII. században az apácák és Kőrös között lefolyt per Csemő birtokáért, amely végül az apácák győzelmével végződött, s ezután a XVIII. század végéig Cegléd egyedül birtokolta Csemőt.

62 A következő határjel Hosszúhomok halom, majd a Gerjefő és Szarvastó nevű határjelek következnek. Feltehetőleg a város határa Mikebuda felé azonos a város későbbi határával.

63 Nyugaton Cegléd Irsa birtokkal volt határos, az itteni határjelek Apácaoromja, Farkasakasztó még а XVIII. századi határjelekben is ezen a néven szerepelnek.

64 Itt szerepel a Budai út (via magna), melyet korábban említettünk. Kelet felé haladva a Bényére vezető út (via magna) keresztezése után négy romos kőtemplom volt a határjel. Az első, tehát legnyugatabbra fekvő, Cseke romos kőtemploma, amelyet a Boldogságos Szűz tiszteletére emeltek. Nem zárható ki Petróczi Sándor feltevése,

65 hogy ez a templom a Berencsik (Birincsek) halmon volt

66 (2. térkép 3.). Bizonyos, hogy a dombon Árpád-kori település volt. Terepbejárás során

67 talált kerámiaanyag bizonyítja ezt (V. t. 1—9.). Legkorábbi darabjai hullámvonal, illetve hullámvonalköteg díszítésűek, formájuk, anyaguk, díszítésük a település korai meglétét bizonyítják (XI—XH. század). Az anyag többi része a XII—

XIII. századra keltezhető. A település pusztulását a tatárjárás okozhatta. A templom valószínűleg teljesen elpusztult, a környező lakosság — mint ez a kőben szegény Alföldön mindennapi — a templom kőanyagát hordta el építkezésekhez, kemencealapozáshoz.

68 így, ha biztosra nem is vehetjük, lehetségesnek tartjuk, hogy az elpusztult Cseke falu itt volt. Tovább követve a határjárást, a Cseke nevű romos templomot elhagyva „jó darabon menve érték el a Boldog Demeter vértanú tiszteletére épített templomot, mely észak felől szomszédos a Szele nevű uradalommal''. Az oklevél szövegéből nem derül ki biztosan, hogy a templom ekkor már romba dőlt vagy esetleg még állt. Helyének azonosítása egyelőre nem lehetséges biztonsággal. A Cegléd