Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Szentendreiek - Gergely Attila–Gergely Attiláné: Kiállításlátogatás és művészetfeldolgozás a szentendrei gyűjteményekben (művészetszociológiai felmérés)

műsizaiki diplomások 3 villamos-, troli-, metróvezető és buszon kívüli egyéb tömegközlekedési 3 fodrász, kozmetikus 3 műszerész 4 autó-, motor- és gyártósori szerelő 5 nyomdaipari szakmunkás 5 szabó-varró, ruházati, bőr-, szőrmeipari szakm. 6 bolti eladó 7 vegyipari, fonó-, szövőipari szakmunkás 7 vendéglátóipari eladó, felszolgáló 9 villanyszerelő 11 asztalos 13 esztergályos, hegesztő 13 bányászati szakmunkás 15 lakatos 20 élelmiszeripari szakmunkás 22 építőipari szakmunkás 31 mezőgazdasági gépszerelő, gépkezelő 40 növénytermesztési szakmunkás - 43 ipari, építőipari segéd.- és betanított munkás 45 egyéb nem mezőgazdasági szakképzetlen 53 mezőgazdasági szakképzetlen 66 A táblázat több forrásból eredő bizonytalansági elemeket tartalmaz, s néhány ponton a felmérési helyzet sajátosságaiból következően is torzíthat ahhoz képest, amit általában várhatnánk (pl. a villamos-, troli- és metróvezetők ilyen mértékben előnyös helyezéséhez bizonyára Budapest közelsége is nagyban hozzájárult). Egy sor vonatkozásban azonban ezek az eredmények is azt igazolják, amire a fentiekben utaltunk: a társadalmi viszonyok nem mutatnak saját alapvető logikájuktól eltérő képet akkor sem, ha a művészeti közművelődésiben való részvétel oldaláról, s még ha csak viszonylagos pontosságú mutatókkal is közelítjük szerkezetüket. Aligha tekinthető véletlennek, hogy — a villamos-, troli-, metróvezetőket és a fodrászoikat^kozmetikusokat leszámítva — a fizikai foglalkozások között éppen azok vannak az élen, amelyeket a közelmúltban a Központi Statisztikai Hivatal kísérleti vizsgálata presztízsmegítélés szempontjából a fizikai foglalkozások között ugyancsak az élen talált (műszerész, autó-motorszerelő, nyomdász).

18 Miképpen alapos oka lehet annak is, hogy a sorrend egészében jól ismert és szociológiailag értelmezhető tendenciákat jelez. Az összefüggéssel később behatóbban is foglalkozunk majd; egyelőre elegendőnek látszik mintegy menet közben annyit rögzíteni, hogy ezek az eredmények legalábbis nem támasztják alá azokat a nézeteket, mélyek szerint a műalkotás esztétikai feldolgozása olyannyira „szubjektív" folyamat lenne, hogy társadalmi tények nem, vagy csak „másodlagosan" befolyásolnak. Egyelőre a kiállítóhelyeknek úgyszólván csak a küszöbéig jutottunik el, s a mondottakból egyértelmű, hogy már az eddig vezető utak is döntő módon a társadalmi működés egészen általános szabályszerűségei szerint alakulnak. Mint látni fogjuk, a műalkotás értelméhez vezető utak a továbbiakban is elsődlegesen társadalmi viszonyokat képeznek le. Nem tanúsítanak mást az 147