Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Gödöllőiek - Besics Beatrix: Az eredetmonda feldolgozásai Székely Bertalannál és a „Gödöllői iskolában”

STUDIA COMITATENSIA 10 Szentendre, 1982. Tanulmányok Pest megye múzeumaiból GÖDÖLLŐIEK, SZENTENDREIEK (művészettörténeti tanulmányok) BASICS BEATRIX: AZ EREDETMONDA FELDOLGOZÁSAI SZÉKELY BERTALANNAL ÉS A „GÖDÖLLŐI ISKOLÁBAN" Az eredetmonda-ábrázolások, ezen belül a hun—magyar mondavilágé a gödöllői művésztelep tagjainak szinte legfontosabb témáját képezték. Számtalan változatban dolgozták föl őket, nagyon sok esetben korábbi példákat követve. Ezek közül az eszmei és gyakorlati festészeti törekvések hasonlóságát tekintve is a legfontosabb sokuk mesterének és elindítójának, Székely Bertalannak a szerepe. Mind vele, mind pedig a gödöllői művésztelep két vezéregyéniségével, Körösfői Kriesch Aladárral és Nagy Sándorral kapcsolatban elmondható, hogy eredetmonda-ábrázolásaik indítéka rokon. E közös indíték forrása elméleti tevékenységükben keresendő, mely életművük jelentős részét tette ki. Nézeteik, eszméik hasonlóságát a szoros tanítványi kapcsolat is erősítette. Körösfői és Nagy Sándor nagyon sok motívumot átvett Székely elveiből, bár mesterükről szóló írásaikban sokszor fölemlegettek olyan elemeket is, melyek nekik (gyakran ok nélkül) elavultnak tűntek. De mindannyiuk számára egyazon dolog jelentette az ösztönzésit témáik kiválasztásához, elméleteik, sőt később tanaik, kialakításához és alátámasztásához: ez pedig a magyar nemzeti múlt volt, illetve annak a művészetben való megnyilvánulása. Ez a témakör nem volt új, fölfedezése a XIX. század elejére tehető, bár értelmezését állandóan, újabb és újabb motívumok alakították. A lényeg — a tárgy önmaga — azonban megmaradt változatlanul, s ez okozta az elmélet egyre nyilvánvalóbb idejétmúltságát, valamint a művészi megvalósítás ellentmondásait. A nemzeti múlt iránti érdeklődés csaknem egyidejűleg jelentkezik nálunk az irodalomban és a képzőművészetben.

1 Ez a törekvés kezdetben minden olyan tárggyal szemben megmutatkozik, mely a nemzet történetével, az elmúlt eseményékkel kapcsolatos. A téma fölfedezésének oka a XIX. század első felének társadalmi változásaiban keresendő. Már a XVIII. század végén:, illetve a XIX. század elején kialakulóban volt egy nemzetkonoepció, mely — később ugyan megváltozott értelmezésiben — az egész század uralkodó eszméje volt nálunk. Előzményei és létrejöttének okai a sajátos, közép-európai társadalmi fejlődéssel magyarázhatóak : hiányoztak a nemzeti államkeretek, a polgári átalakulás nélkülözte a radikális fordulatot. A nyelv, a kultúra, az eredet, a hagyományok kerültek az érdeklődés előterébe, szemben a politikai változásokkal. A múlt század német teoretikusainak szóhasználata is jelzi ezt a két ágra szakadást, amennyiben megkülönbözteti „Staatsnation" (állam-nemzet) és „Kulturnation" (kultúra-nemzet) fogalmát. Míg az előbbinek eszmei-elméleti alapját a francia felvilágosodás, illetve annak racionalizmusa, a Rousseau által képvi-