Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Gödöllőiek - Keserű Katalin: Juhász Árpád és a gödöllői művésztelep

tették a századelőn elterjedt „reforméletmód" gyakorlásának Gödöllőn, az egészséges testŰHSzellemű ember kialakításának. Ehhez hozzátartozott a rendszeres torna, fürdés és a vegetárius étkezés. Juhász Árpádról feljegyezték, hogy vegetárius volt. Feltehető, hogy egészében egyetértett az új életmóddal, hiszen ifjúkori barátja, Schmitt Jenő Henrik, akivel kapcsolata nem szakadt meg, egy ideig a reforméletmód egyetemi katedrával is büszkélkedő központjában, Németországban élt a század elején, egy hasonló elveket valló kommunában.

20 Nagy Sándor az 1911-ben megjelent, Az élet művészetéről с könyvében foglalta öszsze e témát is érintő gondolatait, s az említett grafika ennek utolsó részéhez készült illusztráció. Fürdőző, mezítelen csoportban (művésztelepi tagok alkotják) ünnepli a konvenciók alól felszabadult embert, külső-belső tisztaságát, szépségét, harmóniáját. Mindennek alapja az önismeret, az öntudat, majd az ember gyakorlati, erkölcsi, művészi és szellemi képességeinek kiművelése — vallotta Nagy Sándor a gödöllői művészekkel egyetemben, akiknek e négy terület egysége — a művészi munkában megvalósulva — alapelve volt. Az önismereten, öntudaton alapuló új embertípus kiművelésének igényét a gnosztikus filozófia híve, Schmitt Jenő Henrik vetette fel először az 1890-es években. Talán az ő gondolatai voltak — Juhász közvetítésével — a gödöllői filozófia gyökerei. Kriesch Aladár és Nagy Sándor már Schmitt 1904-es, Migray Józseffel és Batthyány Ervinnel közösen írt Anarkizmus с könyvét illusztrálta, majd Schmitt Három előadás, az 1911-ben nyomtatásban is megjelent munkáját. Schmitt Művészet, etikai élet, szerelem с könyve pedig már a gödöllőiek művészetközpontú életfilozófiáját is magába építette. Ez az életfilozófia nem volt öncélú. Számosan szóltak már eredetéről és jellegéről a gödöllőiek szélesebb rétegekre is hatni akaró törekvéseiről. Mi sem példázza ezt jobban, mint Nagy Sándor cikkeinek sora, melyekben a rajztanítás jelentőségével foglalkozott, mint olyan eszközzel, ami a legalkalmasabb a nevelési célok megvalósítására, így a már említett új embertípus kialakítására is.

21 Természetesen nem a gödöllőiek foglalkoztak egyedül a népoktatás reformjával. Ismeretesek a Batthyány gróf bögötei birtokán folytatott kísérletezések,

22 még inkább a műveltséget angol mintára, népkönyvtárral közkinccsé tevő Szabó Ervin munkássága, akivel a gödöllőiek baráti kapcsolatban állottak.

23 Az ún. második reformnemzedék ezen oktatási reformjának támogatója az a Koronghi Lippich Elek miniszteri tanácsos volt, aki a gödöüői művésztelep létrejöttét is segítette, s aki hathatósan közreműködött a Malonyay szervezte munkában. Ö — miként Nagy Sándor is — a népoktatásban szerepet akart adni a művészeti nevelésnek azzal, hogy az oktatás minden fokán a rajztanítás jelentőségét növelni, Ш. bevezetni akarta. Elősegítette a szabad oktatási rendszer és az ingyenes, nyilvános múzeumi előadások szokásának meghonosítását is, hasonló céllal. Látszólag messze kanyarodtunk; a Szentjakabi-tótól, de mindezek a kérdések, az egész reformügy — beleértve a reformrüházatot és még sok minden mást — Gödöllőn összekapcsolódott a kis tóval. Noha Juhász Árpád festménye csak halk, távoli visszhangja a fentieknek, mégis említést érdemel, mert éppen tőle, Schmitt legrégibb és legértőbb barátjától nem ismerünk más festményt, sem olyan teoretikus írásművet, ami elvi állásfoglalását tanúsíthatná. Tudomásunk szerint nem is alkotott ilyeneket, egész életében sem. Festészet és bölcsészet, életprogram párosítása távol állt tőle, mint ahogy nem érezte szükségét azok közzétételének, példaként való terjesztésének sem. Magányos, gondolkodó alkat volt, kiváló matematikus is egyben, aki természetes egyszerűséggel kapcsolta össze a művészi tevékenységet az egyszerű dokumentálóval (néprajzi fel43