Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Gödöllőiek - Jurecskó László: K. Lippich Elek – a hivatalos művészetpolitika irányítója – és a gödöllőiek

között íkell megemlítenünk, hogy a népművészetre terelte a figyelmet és agóniáját még egy darabig elodázta. Jelentősek még az iparművészet területén elindított kezdeményezései, valamint még a rajztanítás kérdésének felvetése, a problémának újabb elemekkel való gazdagítása. A század elején Lippich elmélete még nem ütközött lényeges ellenállásba, az uralkodó osztály igényeit is kielégítette. Körösfői Kriesch Aladár teljesen egyetértett a Lippich-féle koncepcióval, azt megalapozottabbá, sokrétűbbé tette a ruskin—morrisi művészeti eszmerendszerrel. Ugyanakkor gyakorlati téren nagy energiáját kötötték le az elvek megvalósítására irányuló törekvései; magának a gödöllői művésztelepnek, a szőnyegszövő műhelynek a létrehozása, munkájának fenntartása. Talán ennek tulajdonítható, hogy Körösfői elmélete kialakításában megáll a fenti két rendszer vegyítésénél, elmélete lényegében statikus. Nagy Sándor — aki művészetét a Lippich által megfogalmazott koncepció szolgálatába állítja — eszmeileg sokrétűbb. A nazarénizmusból, a teozófiából, a ruskinizmusból, a tolsztojánizmusból s a Schmitt Jenő-féle gnoszticizmusból egyaránt merít világképe kialakításánál. Otthonosan mozog a különféle eszmei áramlatok között, asszimilációs készsége magas fokú. Ez ugyanakkor azt eredményezi, hogy eszmerendszere eklektikusabb. Véleménye több területen eltér a Lippichétől. Társadalmi kérdések iránt is fogékony, azonban a problémák megoldását utópisztikusán a „szeretet vallásában" keresi. Művészetükbe és eszmerendszerükbe burkolózva nem veszik észre — Lippichhel együtt — a fejük felett tornyosuló fellegeket. Az akadémista ellenállást, valamint az új, harcos, eszmeileg képzett művészréteg felnövését. A század végén újnak mondott — Lippich által kidolgozott koncepció — már nem elégíti ki a modern művészet képviselőinek igényeit. Ők nem a múltba, hanem a jövőbe néznek, nem a társadalmi konszolidációt, hanem a társadalmi változást tekintik céljuknak, amelynek szolgálatába művészetüket és eszmerendszerüket is állítják. A tízes évekre egyre inkább ők kerülnek az érdeklődés középpontjába és a gödöllőieket a perifériára szorítják. A Lippich-féle művészetpolitikai koncepció, valamint a gödöllőiek ellen megindul a támadás. A hivatalos és a haladó művészek antagonizmusa jellemzi ezt az időszakot, ugyanakkor nem beszélhetünk a pszeudoművészet és a valódi művészet frontális harcáról, mivel a kettő között sok érintkezési pontot találunk. A gödöllőieknek sikerült sok területen a koncepciót valódi — és sokszor modern — művészeti alkotások létrehozására felhasználni. Ha nem is kapcsolódnak be a modem művészetek fő áramlatába, de sok ponton nem is hatottak ellene. Mindezek alapján a gödöllőiek és Lippich kapcsolata és az ennek az eredményeként létrejött eszmerendszerek és művészeti alkotások a magyar kultúra érdekes színfoltja. JEGYZETEK 1 Pl. Bölöni György a gödöllőieket K. Lippich Elek nagy barátainak nevezte 1909-es kiállításukról írott kritikájában. Bölöni György: A gödöllőiek = Magyar Nemzet, 1909. szeptember 24. l/a Remsey Jenő szóbeli közlése. 2 Kriesh Aladár levele K. Lippich Elekhez, Gödöllő, 1902. október 23. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára. Itt jegyzem meg, hogy a leveleket csak akkor jelzem a jegyzetek között, ha különösen fontos utalás van bennük, vagy idézek belőlük. A többi esetben nem tartottam szükségesnek ezt, mivel ez a jegyzetek számának aránytalan megemelkedését vonta volna maga után. 29