Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)
Szentendreiek - Gergely Attila–Gergely Attiláné: Kiállításlátogatás és művészetfeldolgozás a szentendrei gyűjteményekben (művészetszociológiai felmérés)
szám szerinti mutatóját elosztottuk az adott kategória országos létszáma adatával. Ennek az eljárásnak számos nyilvánvaló buktatója van: — Általában az így nyert esélymutatók óhatatlanul kedvezőbbek lesznek a valóságosnál, miután a szentendrei forgalomszámlálás összegadataiban — amelyekre a kiállításonként reprezentatív adatlap-felvételi „metszeteket" az egyes kiállítások forgalmi súlyarányainak megfelelően kivetítettük — egy-egy látogató minden valószínűség szerint többször is szerepel, azaz személyeket tekintve kevesebbel kellene számolni, mint ahány látogatást a statisztika jelez; másrészt a látogatásszámlálás a külföldi látogatókra is kiterjedt, akik, miután arányukról nincsenek adataink, szintén a hazai statisztikát „javítják". — Esetenként ugyanakkor a hozzáférhető országos adatok is visznek az esélyszámításokba némi torzítást, s ha ez fellép, akkor általában az előbbivel ellentétes irányban, azaz a kiszámolt esélyek abszolút szintjét csökkentőleg hat. Jelen esetben pl. a megyének nemcsak „látogatókorú", hanem az összlakosságához mértük az adott megyéből eredő forgalmat. Megjegyzendő azonban, hogy míg a jelzett torzítások valóban módosítják a kiszámított abszolút esélyértékeket, az ezek alapján kiszámított relatív esélyarányok érvényességét gyakorlatilag nem befolyásolják: a kiszámított és idézett esélyarányok pontosabb információk mellett is hasonló mértékűek kellene legyenek, miután a torzító hatások valamennyi abszolút mutató alapadataiban lényegében azonos módon lépnek fel. Tehát, ha az esélyek abszolút színvonalát jellemző számokat csak tájékoztató érvényűeknek tekintjük is, a relatív esélyarányokat a való helyzetet jól tükröző indikátoroknak tekinthetjük. 12 A becslés menete: ahányszor az átlagosnál nagyobb a népessége, annyiszor nagyobb mértékben, ahányszor az átlagosnál messzebb van, annyiszor kisebb mértékben részesül egy-egy megye a látogatóforgalomból; a távolsági együtthatóval osztott megyelétszámokra számolunk százalékot, 100%-nak az így vett, súlyozott, „megyenépességek" összegét véve. 13 A tendencia egy-egy esetben megtörik; az életkörülmények általános területi-fejlettségi számításai tükrében különösen Békés helye váratlan az első harmadban, Győr-Soproné és Komáromé az utolsó harmadban. Az eredmény értelmezéséhez azonban még számos további tényezőt figyelembe kellene venni, nem utolsósorban az adott területek közművelődési „önellátó képességét", művészeti intézményekben való relatív gazdagságát stb. Az utóbbit illetően nyilvánvalóan két alapvető és ellentétes hipotézis állítható fel: a) a szentendrei forgalomban is pontosan azok a megyék részesednek legnagyobb relatív esélyekkel, amelyek művészeti intézményekben a leggazdagabbak, s ennek révén is egy művészetileg csiszoltabb, érdeklődőbb lakossággal rendelkeznek (ezt látszik megerősíteni pl. Baranya helyezése); b) Szentendrére legkisebb súllyal, eséllyel azokból a megyékből jutnak el, ahol a helybeli művészeti-művelődési lehetőségek viszonylag nagyok (kiállítóhelyek számát és forgalmát tekintve, pl. Győr-Sopron megye). A hipotézisek igazolása, ill. elvetése azonban csak újabb munkálatok tárgya lehet. 14 Az együttható a falusi látogatóknak a falusi népességhez és a városiaknak a városi népességhez viszonyított arányai hányadosa. (Értelmezéshez lásd a 11. jegyzetet.) 15 Nemcsak arról van szó, hogy a nőknek „jobb lehetőségük" lenne a művészettel való foglalkozásra. Mint a szociológiai irodalom ezt sokoldalúan dokumentálja, számos kultúrában a „művészetekkel való foglalkozáshoz" egyfajta „nőies" jelleg kötődik, míg a férfiaknak inkább mással „illik" szabadidejüket eltölteni. Ugyanakkor ez a kulturális gyakorlat különösen a II. világháború óta számos országban feloldódóban van. Mint Alvin Toffler írja: a hatvanas években „az amerikai férfit már nem feltétlen nézték puhánynak, ha a művészetek iránt érdeklődött, míg a háború előtti időben a papát csak erőszakkal lehetett elvinni egy-egy koncertre" vagy más művészeti alkalomra. [Alvin Toffler: The Culture Consumers, St. Martin's Press, New York 1964. (27—28. old.)] 16 Vö. : A. Toffler idézett könyvének vonatkozó megállapításaival. 17 A. Toffler id. mű (34—35. old.). A közönség összetételére vonatkozó eredmények hazai viszonylatban sem egyediek. Ezt tanúsíthatja, hogy egy egész más régióban fekvő, más jellegű múzeumegyüttes látogatása során nyolc évvel korábban az általunk leírt arányokhoz sokban hasonló tendenciákat tárt fel egy vizsgálat: