Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Szentendreiek - Gergely Attila–Gergely Attiláné: Kiállításlátogatás és művészetfeldolgozás a szentendrei gyűjteményekben (művészetszociológiai felmérés)

a „4—5" osztályzatok a választások fele aránya: hány műre összpontosul: 98% (Kovács M.-gyűjtemény) 10 93 (Ferenczy Múzeum) 9 81 (Czóbel Múzeum) 6 73 (Barcsay-gyűjtemény) 5 69 (Képtár) 3—4 Más szóval: minél szűkebb a „relatív esztétikai választék", annál elmarasztalóbb az „ítélet". Miután láttuk, hogy első helyen viszonylag legnagyobb arányokban mit választottak „különösen tetszőként", azt vizsgáljuk meg, hogyan, milyen szinten indokolták döntésüket a mintánkba került látogatók. Ezeket az indoklásokat, amelyeket a kérdezők jegyzők önyvszerűen rögzítettek, az alábbi skála szerint értékeltük ki, minden megokoláshoz az adható legmagasabb pontszámot rendelve : — semmit nem mond a miértre, vagy csupán „kinyilatkoztat", azt is röviden, leegyszerűsítő, közhelyszerű módon (pl.: „hát szép", „nagyon tetszik", „gyönyörű" stb.). 0 — még mindig csak egy értékítéletet állít a műről, de ezt megpróbálja több oldalról, több „nekifutással" is megfogalmazni, variálni (szócséplő tautológiák) 1 — az értékítéletet indokolja, de csak nagyon egyszerűen, külsődleges jegyek, az elemi érzéki benyomás szintjén („mozgalmas", „nagyméretű", „hangulatos" stb.). 2 — a tetszést az elemi cselekményi tartalom, a közvetlenül látható „sztori" szintjén indokolja (pl.: „mi látható a képen", milyen akciót, interakciót jelenít meg elemi szinten a mű). 3 — az ítéletet külsődleges technikai jegyek kiemelésével is indokolja, (pl.: „színkezelés", „kontúrtechnika", „felületmegmunkálás" stb.) 4 — a tetszést hangulati benyomások, elvontabb érzéki tartalmak szintjén is indokolja (pl.: „békességet, nyugalmat áraszt", „szomorú", „harmonikus" stb.) 5 — a tetszést „műértő" módon, iskolásán sematikus „művészettörténeti" összefüggéseiben, a szükséges közműveltségi lexikon birtokában, a jelképrendszer szintjén indokolja (pl.: „impresszionista hatások", „Philemon és Baucis mint jelkép" stb.) 6 — a tetszést az eszmei tartalmak, az elvontabb gondolati üzenetek szintjén indokolja (pl.: „az anyaságot fejezi ki", „a szegények életét mondja", „a szabadság iránti vágyat ábrázolja" stb.) 7 — ösztönös művészeti meglátások jelentkeznek, jelentősebb elméleti tudatosság nélkül, csak elszigetelt, az adott műre vonatkozó megfogalmazásban; a művészi .szándék és eszközök összefüggésének „jószemű" megpillantása (pl.: „az anyagszerűség lehetőségei", „a kék és a hidegség", „a megnyúlt alakok és a fájdalom" stb.) 8 — kiemelkedően eredeti, a konvencionális kérdésfeltevést elutasítja, önállóan mozog a „művészet univerzumában" 9 Sajnos, sokváltozós elemzésre ezúttal' sincs módunk, a skálán mért feldolgozási teljesítmények azonban a változók páronkénti összehasonlításában is jól 177