Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Gödöllőiek - Jurecskó László: K. Lippich Elek – a hivatalos művészetpolitika irányítója – és a gödöllőiek

A népi formakincs, technika felhasználásával kívánja az új, nemzeti stílust létrehozni. Körösfői Kriesch Aladárt is szoros eszmei szálak fűzik a finn művészethez. Különösen Gallen-Kallela van rá hatással, vele később barátságot is kötött, a finn festő Gödöllőn is meglátogatta őt. Eszmerendszerének megfelelően a finneket példaként említi, abból a szempontból, hogy rendelkeznek ősi szimbólumokkal.

34 Véleménye szerint a magyarság ezt elvesztette, ezzel magyarázható az a — Lippich által is felvetett — probléma, hogy a magyar művészetnek nincsenek a múlt századi végén tradíciói. A finneknél a Kalevala ezekinek a szimbólumoknak a tárháza. Ezeket az ősi szimbólumokat kell a lélek mélyéből feltámasztani, ez a magyar kultúra alapkérdése, sőt létkérdése. Ez a feladat elsősorban a magyar művészekre hárul. Látjuk, hogy Kriesch közvetve a magyar népművészet fontossága mellett tör lándzsát, hiszen ez az egyedüli, amelyik az ősi, keleti hatásokat és jegyeket még magában hordozza. Az iparművészetről vallott nézeteit teljesen áthatja a ruskin—morrisi eszme. Kriesch a század elején ennek az eszmerendszernek a legjobb ismerője volt. Előadásokat tartott róluk és a preraffaelitákról a Műbarátok körében, majd ezek megjelentek könyv formájában is.

35 Erről a szakterületről való koncepciójukat teljes mértékben magáévá tette, írásaiban elveiket propagálja legtöbbször. Az iparművészet legfontosabb feladatának a szakadozó szálak, a múlt kézműipari technikájának, anyagainak kutatását és a felfedezett módszerek alkalmazását tartja. Konkrét példán mutatja be a modern technológiák káros voltát a szövőiparban, rámutatva — a már Morris által is — annyira kárhoztatott anilinfesték káros voltára, amelynek legnagyobb szerepe van abban, „hogy magyar népünk textilipara pusztulásban, eldurvulóbain van".

36 Az anyagoknak megfelelő alkalmazását és a régi technológiák szakadozó szálainak kötözgetését tűzi a gödöllői szőnyegszövő telep elé feladatul. Ennek érdekében küldték ki Delmonte Leót — állami ösztöndíjjal — Párizsba, a Manufacture de Gobelin-ba, hogy a régi szövési és fonálfestési módszert tanulmányozza. Kriesch az iparművészetet és a népművészetet sohasem választja mereven el egymástól, hiszen iparművészeti törekvéseiben elsőrendű szempont a népművészet eredeti technikájának az átvétele és a népi alkotások formakincsét felihasználó alkotás sok létrehozása. Kriesch Lippichhel és Nagy Sándorral ellentétben csökönyösen ragaszkodik ahhoz, hogy csak a kézművesipari technika alkálimazásávali lehet létrehozni művészi ipari terméket. Csak 1914-ben írt cikkében fogadja el — az előbbi kettő által már rég felvetett — megoldási lehetőséget, azaz művészetnek az iparba való be vi vesét.

37 A művészetnek Lippichhez hasonlóan kiemelt szerepet tulajdonít. „Magyarországnak a sorsát (és talán egyéb országokét sem) nem a politikusok döntik el ..." „Mindenekelőtt azt kell megérteni, hogy e nemzet fennállása egyes-egyedül attól függ, vajon képes-e elegendő faji eleven kultúrát produkálni. Ez nemzeti létünk sarkpontja."

38 És mivel szerinte a művészeteknek vezető szerepük van a kultúra kibontakoztatásában, így jelentőségüket ezzel óriásira növeli. Kriesch a művészetről mint fajfenntartó erőről ír itt. A szóval kapcsolatban felmerül az a kérdés, hogy nem került-e ő is bele a kor vezető ideológiai áramlatának, a sovinizmusnak a sodrába. Ezt egyértelműen el kell vetnünk, mivel ebben a cikkében kifejti, hogy „Ez a faji kultúra nem áll ellentétben más fajok kultúráival..." Körösfői Kriesch Aladár elméleti munkájában is jelentős helyet foglal el a művészeti nevelés kérdése. Lippichtől és Nagy Sándortól eltérően ő nem tu21