Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Szentendreiek - Losonci Miklós: Boromisza Tibor festői életműve

ban a juhász alakja Petőfi ismert verse és Móricz Zsigmond több pásztornovellája után él. Petőfi lírai szerepcseréje, alakváltása Boromisza Tibor érzékenyen rezdülő, változó pályájának is természete. Itt Szentendrén gyorsan regenerálódott. A munkaláz megszüntette benne az egykori nagybányai viták terméketlenítő ártalmait, a börtön negatív hatását — újra csak a képre összpontosított. Kizárólagosan arra. Főleg akvarelleket fest, s ahogy Haulisch Lenke helyesen állapítja meg: „Egry József korabeli művészetével mutatnak érintkezési pontokat Szentendrén 1921—27 között keletkezett művei." E pontnál fontos megállnunk. A fénytörés látomásai Leonardo sfumatoproblematikájában kezdődnek. Goethe is kevesellte a fényt, Rembrandt átlósan üdvözölte és Turner volt az, aki a fényvarázst színekre bontotta, kozmikus méretűvé fokozta. Ö Egry első pillanata. Barabás Miklós is, aki itáliai vízfestményein a szelídített tónusokkal súlytalanítja a hegyeket, ahogy később Egry a Balatont. Elfelejtett mozzanat, hogy Kmetty János 1912-es portréja felett a tér már Egry-módon ívelődik és kecskeméti tája is fény detonáció. Feininger életműve és Csontváry Naput-keresése is Egry távlatainak szövetségese, előzménye. Közelebbről elemezve ezt a kérdést; Egry a saját fényünnepére a 20-as évek elején talált rá a Balatonnál. Nem egyedül'. Nem egyedül, mivel Nagy István is próbálkozott ezzel. Rádöbbent; nem az ő teendője. Egry József és Boromisza Tibor azonban közösen vizsgálta a fény festői természetét, Boromisza Szentendrén, ahova Egryt 1925-ben meghívta.. Itt azonban ő nem érezte otthon magát, gyorsan visszasietett a kincsosztó tergertóhoz. Felesége, Császár Ilona adatközlése alapján tudjuk, hogy Boromisza Tibor rendszeresen korán kelt, hogy a nap első sugarait kint a természetben megfigyelje, így készült óbudai és szentendrei „Na,pkelte"-sorozata 1920-tól 1927-ig. Lelemény, magas fokú készenlét és variáció jellemzi ezt a ciklust. Egyszer domb mögül vöröslik a nap, másutt horizontálisain szétterült felhőkkel egyesül szürkenarancs párhuzamban, időnként sugarasan támad a fény, máskor oly intenzíven tágul, hogy feloldódik a táj világosságában. Vannak olyan változatok, ahol sárga folt vagy tűzpiros gömb, vihar után tölcséres, előfordul, hogy csupán színes ív, hegyéket összekötő aranyhíd, s amikor „Oszkár foácsi"-t övezi ; rózsaszín ragyogás. Már 1923-ban az. Egry Józseffel egy időben színes fénnyel emeli ki a táj komponenseit saját megfigyelései és törvényei szerint. Ezzel- átalakítja a látványt, de ez több impresszionista benyomásnál, ez tapasztalati élményeinek visszavonhatatlan lényege. Mindenesetre Boromisza képei is légiesülnek ekkor, vesztik súlyukat. A fák angyalszárnyak, fehér fénykévék szabják át a síkot, a hajnali fény megfesti a malmot, még az öntözés vízsugarait is. A rá annyira jellemző könnyedséggel hinti ezt a színteremtő fénypompát rőzsehordókra, magvetőre, csónakosra, szőlőkötözőkre, söprő asszonyra, az élet visszatérő, közönséges motívumaira, így fokozza ünneppé festészetében a hétköznapok általános képeit. Ásó férfi, halász, lovas egyaránt napglóriát kap. Egry és Boromisza közös laboratóriuma ez, független egymástól mégis összetartozóan a lehetőség, égy újabb távlat optimumát keresték azonos időben. Amikor Boromisza Szentendrén vizsgálta a napfelkeltét, akkor Egry a fénymarta badacsonyi öblöt elemezte, a fényben fürdő horgászt, mennydörgés utáni hengeres fényeket, Szent Kristófot. Nem véletlen, hogy Egry, a csak műre összpontosító szófukar festő 1927ben, január 10-én Keszthelyről válaszol Boromisza Tibornak. Röviden, lényeglátóan. Azt kérdezi: „hogyan lehetne egy új szántásnak nekiindulni?" Ezt a szántást akkor ő már megtalálta, eredményeiről nem beszélt. Tiszta eszmények alapján társulást is elfogad, kész a csatlakozásra, különösen, ha „becsületes tö119