Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Gödöllőiek - Jurecskó László: K. Lippich Elek – a hivatalos művészetpolitika irányítója – és a gödöllőiek

nem küldte el soha Lippich, így csak eszméinek egyik „belső használatú" tagjaként kezelhetjük. Természetesen ezt a kritikát nem szabad túl komolyan vennünk, hiszen mint említettem ezeket sokszor arra használja fel, hogy koncepcióját jobban tudja igazolni. Eszünkbe sem juthat, hogy Lippich nem a nemzeti eszmét kívánja kiszolgálni új művészetpolitikai rendszerével. Lippich nacionalista, azonban a sovinizmustól távol áll. Eszmerendszerét kimondottan sohasem fordítja más nemzetek ellen. Talán a leghelyesebb kifejezés, amellyel politikai nézeteit jellemezhetjük a „kultúrnacionalista". Éppen „kultúrnacionalizmusa", valamint a kialakított koncepciójához való csökönyös ragaszkodása, az új viszonyoknak a figyelmen kívül hagyásának következménye lesz majd az, hogy hatalma csúcsán kell elhagynia a minisztériumot. Már egy 1908-ban közölt interjújában is kirohan a modern festészet magyar képviselői ellen. A divatos érvelésnek megfelelően ő is azzal vádolja őket, hogy nem megfelelő a szakmai alapképzettségük és az általános műveltségük, így a Párizsban rájuk zúduló hatások között disztingválni nem tudnak, kritika nélkül fogadnak el különféle irányzatokat. Különösen a „ ... roncsolt idegek művészeti befolyását". Nehezményezi, hogy itthon fórumhoz juthatnak, komoly művészek társaságában állíthatják ki képeiket (például a MIÉNK kiállításain). Bár kijelenti, hogy Szinyei és Ferenczy is kifejtette, hogy az ő akaratuk és hozzájárulásuk nélkül kerültek a kiállításra az ilyen stílusban alkotó művészek képei. Végül biztosít mindenkit afelől, hogy az „ ... állam a legfiatalabb generációnak félszeg és veszedelmes törekvéseit nemcsak hogy nem támogatja, de fel fog használni minden alkalmat arra — az eddiginél még fokozottabb mértékben —, hogy amennyire tőle telik, a művészetre készülő fiatalságot a művészi tanulmányok helyes útjára terelje".

31 Lippich ebben a cikkében az ún. neos ok ellen indít támadást, és már csírájában el akarja fojtani a francia posztimpresszionizmus magyarországi hatásának megnyilvánulásait. Az irányzat képviselői nem sokáig hallgatnak, majd nagy szerepük lesz Lippich megbuktatásában. Lippich mindent megtesz, hogy az általa kialakított művészeti koncepciót realizálni láthassa. Ezt legjobban a gödöllői művésztelep létrehozásához nyújtott segítségével, majd későbbi működése támogatásával éri el. A gödöllőiek és Lippich világképe és törekvése szerencsésen találkoztak. Meg kell említeni, hogy egyikük sem egyszerű másolója a másik által kidolgozott koncepciónak. Állandó hatással vannak egymásra és egymást ösztökélik az újabb és újabb felhasználható elemek beiktatására koncepciójukba. Kapcsolatukat, barátságukat tulajdonképpen ennek az eszmei közelségnek és kontaktusnak is köszönhetik. A gödöllőiek két vezéregyénisége, Kriesch Aladár és Nagy Sándor új művésztípust testesítenek meg a magyar képzőművészetben. Ök az elsők, akik határozott művészeti koncepcióikat egységes rendszerbe tudják fogni, és ezzel a koncepcióval ki is mernek lépni a nyilvánosság elé: előadásokat, felolvasásokat tartanak; nézeteiket, elképzeléseiket a sajtó hasábjain publikálják, könyvek formájában jelentetik meg. Ezen tevékenységük kifejtésében segítségükre van, hogy világképükben közel állnak a hivatalos művészetpolitikai irányhoz, de meg kell jegyeznünk azt, hogy számos területen el is térnek attól, új elemekkel gazdagítják eszmerendszerüket. 19