Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Szentendreiek - Losonci Miklós: Boromisza Tibor festői életműve

irányzat befogadását, küzdött a konzervatív erők ellen. Rétiek álljt vezényeltek, Boromisza Tibor az előre vezényszót hangoztatta. Két Nagybánya volt ekkor már, Boromisza Tibor elsőként ismerte el Galimberti •Sándor munkásságát, a futurizmust is; minden idegszálával az újítást erősítette. A „Nyugat"-ban megjelent cikkével Tersánszky is egyértelműen a fiatalok, Boromisza igazsága mellé állt, akinek képeit a nagybányai 1912-es retrospektív kiállításon már nem fogadták el. Nem művészeti, hanem művészetpolitikai meggondolásból. Boromisza Tibor nagybányai tartózkodása meg-megszakadt kül- és belföldi utazásaival, képeit többször is kiállították Budapesten. Mindent megpróbált, hogy rendeződjenek az ügyek Nagybányán. Ferenczy Károly hozzá intézett levele tanúsága szerint igyekezett elsimítani az ellentéteket már 1906-ban, amikor Boromisza memorandumának szövegét kívánja módosítani. Azt említi, hogy az aláírókkal „nem garanciát kell vállaltatni", — „legfeljebb biztos reménységét fejeztessünk ki velük". Réti István 1911. január 18-án kelt levelében az ellentétet azzal igyekszik feloldani, hogy egység sosem jellemezte a nagybányai festőket, s megjegyzi, hogy „nem szóval és nem kávéházi asztalnál kell Nagybányát védeni". Küldetése máshová szólította. Boromisza Tibor Csokonai és Petőfi utódaként országjáró útra indult. Boromisza Tibor festői állomásai 1902 és 1912 között Boromisza Tibor állandóan úton van Budapest és Nagybánya, Róma és Párizs között. Rendre szerepel képeivel pesti tárlatokon, s a kritika Nagy István és Egry József tehetsége mellett emlegeti. 1907-ben megalapítja Ungbváry Sándorral, Kádár Gézával és Némethy Miklóssal a Kőröshegyi Festő Kolóniát. A kör 1909-ig dolgozott együtt — közös bemutatókat tartottak Balatonföldváron, Keszthelyen és Rippl-Rónaival társulva Kaposvárott. „Különböző színek rezegnek és fénylenek" — ezt állapítja meg F. R. 1908-ban Boromisza Tibor képeiről, melyek a maguk légiességével mintegy bejelentik Egry festészetét. Galimberti Sándor a somogyi festők kaposvári tárlatán RipplRónai és Boromisza képeire hívja fel a figyelmet, az a Galimberti, aki nagybányai festőből lett avantgárdé művésszé, aki ugyanolyan következetesen járta a maga útját, mint Boromisza Tibor. 1909-ben nyílt meg a, Művészház. Első kiállításán az Egyetértés kritikusa így ír: „Két meglepetés: Boromisza Tibor és Egry József. Boromisza friss színekben újjászületve, szinte a fény mámorában jelent meg." Mintha a későbbi Egryt jellemeznék, s valóban az ő előfutára' volt, közvetlen társa: Boromisza Tibor. A Magyar Hírlap tárcája hasonlót ír. Idézem: „A másik felfedezett Boromisza Tibor, tökéletes ellentéte Egrynek. Fanatikus neoimpresszionista, tehát nem a nagyvonalú formák, de a világító színek szerelmese. Nála a kolorit minden; a szín tüzének fokozása acélozza újító becsvágyát. Erősebb koloristája alig is volt eddig az új magyar művészetnek." E sorok az akkori Boromiszát, a későbbi Egryt méltatják, hiszen Egry találja meg igazán azt az ösvényt, melyen először Boromisza haladt. ír egy tárcát is a Nagybányai Hírlapba, ahol 1909 májusában már akaratlanul is megtalálja a későbbi Egry látószögét: „Ha a környező dombok, hegyek bármelyikére fölmegyünk, tágul a szemhatárunk." Ez a mindenséggé tágulás Egry nagy látomása lesz. Közben tárcákat ír a Nagybányai Hírlapba, a fiatal festőművészek helyze117