Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Szentendreiek - Szij Béla: Adatok Kmetty János grafikai munkásságáról (1920–23)

értékű képzőművészeti harmóniákat kereső szándékára szintén felhívta a figyelmet. Ezzel felszínre került a zeneiség kérdése. * * * 1922 januárjában a Belvedere Művészeti Rt.-nek a Váczi utca ll/b alatt levő helyiségeiben Kmetty János és Csorba Géza közös gyűjteményes kiállítást rendezett. A kiállítás katalógusához Elek Artúr írt rövid bevezetőt. A műtárgyjegyzék Kmetty 106 festménye és grafikai műve között 23 rézkarcot tüntetett föl. Ez utóbbiak között voltak — minden bizonnyal — az album rézkarcai is (a méreteket nem közölték, s emiatt pusztán a címűk alapján nehéz volna azonosítani őket). A Bartók-portré a 106-os tételszám alatt szerepelt. Nagyon valószínű, hogy nyilvános kiállításon ekkor látta először a közönség. Amikor 1964-ben személyesen megkérdeztem Kmetty Jánost, hogy milyen körülmények között és milyen előzmények után készítette el a rézkarcot Bartókról, a következőt mondta el. Emlékezete szerint két ízben kereste föl személyesen Bartókot, aki akkor Budapesten, a XI. kerületben, a Gyopár utca 2. szám alatt lakott. Bartók modellt ült neki. Először vázlatrajzokat készített róla. majd odahaza (a műtermében) hidegtűvel rajzolta az arcot sárgaréz lemezre., hogy ne keUjen maratni. A Bartókkal való személyes találkozások nagy élményt jelentettek számára. Zenéjét már addig is ismerte és szerette. A vázlatrajzok készítése közben persze beszélgettek egymással, s Kmetty megkérdezte Bartóktól, hogy nincs-e az ereiben szláv vér. Mire azt a választ kapta. Bartóktól, hogy az egyik nagyanyja lengyel származású volt. Míg Kmetty Bartók otthonában tartózkocTott, különösen jól emlékezetébe vésődtek a szép kerámia tárgyak (bokályok, korsók), amelyeket Bartók még — főként erdélyi — útjain gyűjtött össze mint becses népművészeti tárgyakat. Ezekről a korsókról Erdélyi József, a költő is megemlékezett abban az előadásában, amelyet a rádióban mondott el Bartóknál tett látogatásáról. Ö akkor a Cantata Profana fordítása ügyében kereste föl Bartókot. Azt is megtudtuk Kmetty Jánostól, hogy a Rózsavölgyi Zeneműkiadónak a rézkarc portré elkészítésére szóló megbízását Szenes Lajos juttatta el

1 hozzá. Szenes a kiadónál dolgozott, s Kmetty még párizsi tartózkodása idejéből ismerte őt. Kapcsolatuk továbbra is megmaradt. Ezt mutatja az a rézkarc ex libris is, amelyet Kmetty készített Szenes számára 1916-ban. Kmetty Bartókportréja utóbb — 19254эеп — megjelent a The League of Composerers Reviewben, 1929-ben pedig a Boston Transcript című lap első oldalán. * * * A Belvederében rendezett Kmetty- és Csorba-kiállításról sok újság megemlékezett. Közülük ez alkalommal csak a Magyar írás című lapot idézzük. Ez 1922-ben a márciusi számban a címlapon és az 56., ületőleg a 67. oldalon Kmetty linóleummetszeteit közölte, ezenkívül Raith Tivadar és Bor Pál méltató írásait olvashatjuk benne mesterünk munkásságáról. Bor Pál a Koncert című (1920— 21-ben készült) festményét ítélte a legfontosabbnak (ehhez sok vázlat és rézkarc készült). E festménnyel kapcsolatosan fölvetette a kérdést, hogy vannak-e a festészetnek a zenével rokon eszközei: „Koncertzene absztrak művészi formákból nyert impresszió, mert a zene absztrakt formákkal hat. Az absztrakt formák rokon hatását vajon elérheti-e a festészet anélkül, hogy átnyúlna a zene 101